Irvin D. Yalom – Szerelemóhér

és más pszichoterápiás történetek

Sziasztok!

A Szerelemhóhér a második könyv volt, amit Irvin D. Yalomtól olvastam, és ez is nagyon tetszett. Az első A magyar macska átka volt, ami kezdésnek talán pont jó. Nekem kicsit könnyedebb és könnyebben emészhető volt, annak ellenére hogy a fő téma az élet és a halál volt benne. A Szerelemhóhér szerintem nehezebb. Lassabban is olvastam, volt hogy történetek között napok teltek el, mert nem volt hozzá meg a kellő hangulatom, hogy kézbe vegyem. 

Fülszöveg:

Ebben ​a könyvben tíz pszichoterápia története szerepel. Mind a tíz páciens az élet szokványos helyzeteitől szenvedett: egyedüllét, impotencia, migrén, szexuális túlfűtöttség, elhízás, hipertónia, szomorúság, emésztő szerelem, hangulatváltozások, depresszió. Mégis, a terápia folyamán ezen mindennapi problémák alapjainak kutatása a lét legmélyebb lényegét tartalmazó gyökerekhez vezetett.

„Akarom! Akarom!” hallatszik végig ezekben a történetekben. Az egyik páciens halott lányát akarta vissza; egy másik erősködött, hogy – halálra ítélve a nyirokráktól – joga van a gátlástalan szexualitásra; a harmadik örökre fiatal akart maradni, nem tudván lemondani harmincöt évvel fiatalabb barátjáról.

A szerző – a Stanford Egyetem orvosprofesszora – szerint a pszichoterápia elsődleges anyaga mindig az ilyen létező, az egyén törekvéseinek és az élet kíméletlen tényeinek könyörtelen disszonanciájából eredő fájdalom, legyen annak eredete tudott vagy tudattalan. A hátterükben pedig ott magasodnak a lét nagy problémái: a hiányzó szabadság sorsunk akaratlagos alakítására, a mindannyiunk és szeretteink számára elkerülhetetlen halál, a magányosság, és végül: életünk világos értelmének hiánya.

Bármennyire kegyetlennek tűnjenek is ezek a helyzetek, tartalmazzák a remény és a megváltás magvait. Ez a tíz pszichoterápiás történet remélhetőleg bizonyítja, hogy szembe lehet nézni a lét igazságaival, sőt! – hasznosítani lehet hatalmukat az egyéni változás és gyarapodás szolgálatában. És ennek a folyamatnak első meghatározó lépése – akár a terápiában, akár azon kívül –, hogy az érintett felelősséget vállal saját kellemetlen életéért. A többi lépés?…ez talán kiderül Yalom doktor könyvéből.

A fülszöveg elég egyértelmű és részletes. 10 történet 10 élet vagy mondhatnám azt hogy 11. Mint ahogy az előző könyvében, ebben sem fukarkodik a szerző, hogy magát a terapeutát és anna érzéseit is megismerjük. És bizony ennek köszönhetően volt, hogy a terepeuta vált nem szerethetővé, főleg a páciensei felé tanusított előítéletei miatt, de annál inkább emberivé. Egy emberré, akinek megvannak a saját maga fóbiái, problémái amivel meg kell küzdenie amellett, hogy közben lehető legjobb tudása szerint segítsen a betegének. Nem félt saját hibáit megmutatni, fejlődését és azt is, hogy bizony nem minden esetben járt sikerrel. 

Talán pont ezek miatt szerettem meg Irvin D. Yalomot. Mert ő megmutatja azt, hogy bizony a terapeuta sem Isten, nem tud mindent jobban, nem szentírás, amit mond. 

Tehát a könyv ugyan 10 páciens történetét meséli el, de szerintem van ott egy 11. is, akinek életébe ismét beleláthatunk egy kicsit. 

A 10 történet közül nehéz választani, volt ami jobban tetszett, volt ami kevésbé. A téma és probléma mindegyiknél érdekes volt, talán néhol a szereplők miatt nem tudtam közel érezni magamhoz, de ettől függetlenül mindegyiken elgondolkodtam, volt amit hasznosítottam is magamra nézve. 

Három történet volt amit talán kiemelnék:

Három felbontatlan levél, mely leginkább számomra arról szólt, hogy saját félelmeinket és ezzel egy problémát mennyire tudunk felnagyítani és minél nagyobb lesz, annál nehezebb leküzdeni. 

Terápiás monogámia, ami egy lányról szólt, akinek egész családjában előfordultak pszichés problémák, ő szeretne ebből kijutni. Keresi a kiútat és közben csak arra vágyik, hogy különleges legyen, de nem veszi észre, hogy már az. 

Az álmodó nyomában pedig egy nyugdíjas házaspárról szól, akinek megvannak a maguk problémái és nagyon szép példa, hogy sosem késő változtatni és javítani a dolgokon.

Talán ezek voltak, amik a legjobban tetszettek 🙂

Összeségében nálam 5/5. Tényleg mindenkinek ajánlom, aki kicsit is érdekel a téma. Lehet benne elmerülni és felfedezni dolgokat. 

Kedvenc részek:

Rengeteg olyan gondolatot jelöltem, amit úgy gondoltam érdemes még elolvasni, de mivel hármat szoktam, így most is annyi lesz.

„Terapeutaként az a feladatom (akárcsak egy szülőnek), hogy fölöslegessé tegyen magam – abban kell segítenem a pácienst, hogy önmaga anyjává vagy apjává váljék. Nem akartam, hogy miattam legyen jobban. Azt akartam, hogy felelősséget vállaljon saját közérzetéért, és a fejlődés folyamata számára is a lehető legvilágosabb legyen.”

„A cselekvés fő mozgatórugója az akarat, a szabadság ennek segítségével születik meg. Úgy vélem, az akaratnak két szintje van: az óhajjal kezdődik és a döntéssel végződik.”

„– Ha túl erősen nézünk a múltba, könnyen erőt vesz rajtunk a megbánás. A legfontosabb most az, hogy a jövőre koncentráljunk. A változásra. Mi az, aminek nem szabad megtörténnie az elkövetkezendő öt évben ahhoz, hogy ne sajnálkozva tekintsen vissza ezekre az évekre?”