-
Frici, te…!
Kedves Mindenki!
Nehéz döntést hoztam, de talán ezzel segíthetek sorstársaimnak. Elmesélem Nektek a történetem, hogyan lettem Frici, te! elkényeztetett ficsúr. Azt hiszem ez a nevem, legalábbis a gazdám állandóan így hív, de néha szoktam tőle hallani Frici, te világ lustája vagy Frici, te éhenkórász neveket is. Szóval elég bizonytalan vagyok a nevemet illetően. Nézzétek el nekem, még nem igazán ismerem ki magam az emberek világában. Csak két hónapja vagyok gazdás cica, előtte gazdátlan voltam. Legalábbis ezt mondták azok, akik megtaláltak. De ne szaladjunk ennyire előre. Kezdem az elején.
-
Stigma
Bodnár Gyöngyi Gina (szerk.)
Egy igen érdekes könyvet olvashattam nemrégiben, hálás köszönet a KIC-nek (Közösségi Írók Csoportja), és Tóth Győzőnek aki összefogta ezt, mert ezért a sok remek műért kár lett volna ha fiókban, kiadatlanul végzik vagy nem kapják meg a kellő figyelmet.
Íme a könyv amiről szó lesz, nagyon jó lett a borítójuk, szuperül passzol a könyv tartalmához.
-
L. J. Wesley könyvek
Újabb L. J. Wesley könyvet olvastam, ám mielőtt erről írnék, egy korábbi tartozásomat is pótlom.
Az első könyv amit, az írótól olvastam az Afférok című novellás kötet, melyben főhősünk igencsak a pohár fenekére néz, nem is egyszer, sőt, leginkább mindig. Bár nem épp a helyes ösvényen jár, és legtöbbször jól fejbe kólintottam volna a viselkedéséért, mégis volt benne valami, ami miatt igenis kíváncsi voltam a történetére. Talán pont az ellenszenvessége, amit belőlem kiváltott, talán mert meg akartam érteni, miért teszi ezt magával, vagy mert belül bennem motoszkált, hogy mentsük meg az eltévelyedett rossz fiút 😀
