Jud Meyrin – A kastély réme
(Felföldi rejtélyek 3.)
A nyáron az a megtiszteltetés ért, hogy elolvashattam Megyeri Judit készülő könyvét a Felföldi rejtélyek 3. részét, mely A kastély réme címet kapta. Szerintem nagyon találóan 🙂
Sorozatoknál mindig aggódom a következő résznél, hogy ne okozzon csalódást, de Juditban van egy olyan képesség, hogy valahogy mindig jobb és jobb a következő rész, ez most sem történt másként.
Nálam A kastély réme letaszította Lottiet és Tristant a trónról.
Fülszöveg:
Egy gyönyörű kastély, ami titkokat, szenvedélyt és halált rejt
Francesca Blair krimiíró, akit letaglózott egy személyes tragédia. Képtelen visszatalálni a korábbi életébe, képtelen írni, pedig mindig is így birkózott meg a körülötte történtekkel: belefoglalta egy regénybe.
Amikor a tudomására jut, hogy a gróf halott húgának szellemét látták a közeli Glamisi kastélyban, úgy érzi, ez az a sztori, amivel kilábalhatna az írói válságból. Csak ki kell derítenie, mi lapul a kísértethistória mögött.
Mert kísértetek nincsenek.
Vagy talán mégis?
És vajon igaz, amit az emberek beszélnek, hogy a gróf húgát a saját férje ölte meg?
Francesca Glamisbe megy, ahol azonnal elbűvöli a megrendítő múltú, karizmatikus férfi. De Blake Lorimer tényleg ártatlan, vagy ő a kastély réme?
Szívszorító történet veszteségről, bűnről és a mindent elemésztő szerelemről.
Nálam: 5/5
Még emlékszem, amikor Judit a helyszínt kereste a könyvhöz és bedobtam neki lehetőségként a Glamisi kastélyt, és nagyon örültem, hogy végül erre esett a választás. Így most már muszáj leszek ide is elmenni, mint ahogy a Black Cat és Montrose városa is meglátogatásra került a korábbi részek miatt.
A szereplők ismét nagyon jól sikerültek, volt kedvelhető, tenyérbemászó, csipkelődős, minden ami kell.
Francescat az előző részben a Gyilkosság a krimifesztiválon részben ismerhettük meg, akkor nem nyerte el maradéktalanul a szimpátiám, de ebben a részben teljesen megvett. Blake karakterét is nagyon szerettem, bármennyire is az ellenkezőjét akarta elérni az elején. Eleanor csípőssége még jöhetett volna 🙂 különösen bírtam. Örültem hogy Lottie és Tristan is részt kaptak, így szuperül össze lett kötve a sorozat. Aki mégis ezzel kezdené, annak sincs oka félnie, A kastély réme önállóan is megállja a helyét.
A nyomozás része zseniális volt, végig volt egy sejtésem ki lesz, de Judit állandóan elterelte a figyelmet valaki másra, így a vége felé kezdtem csak el jobban hinni abban, hogy mégis az lesz, akit gondoltam. A múltba visszatekintő részek nekem nagyon tetszettek, imádom az ilyen plussz dolgokat és végképp vakvágányra vittek néha.
A szereplők, a hangulat, a kastély, a civil nyomozó nekem hozott egy hangulatot, amit imádok.
Agatha Christie regényeiben is a kedvencem, mikor úgymond össze vannak zárva egy helyen a szereplők, családtagok, barátok többnyire vidéken és a nyomozó mindenkit szemügyre vesz. Ez a regény modern, romantikus, olykor vicces, mégis maga a légkör, amit Judit megteremtett nekem hozta azt a fajta érzést, amit Agatha Christie regényeiben is kaptam. És azt nagyon szeretem <3
Nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy elolvashattam A kastély rémét és alig várom a következő részt. 🙂
A kastély réme november 15-én jelenik meg
Kedvenc részek:
„– Helyes – biccentett Eleanor. – Pártolom azokat a nőket, akik férfias területeken igyekeznek érvényesülni. Tágítja a látókört. A lányomnak is folyton azt mondom, hogy a macskatenyésztés mellett igazán foglalkozhatna valami kevésbé nőies foglalkozással is.
– Mondjuk kutyatenyésztéssel? – szúrta közbe Arthur.
– Te csak ne viccelődj, fiacskám! – pirított rá Eleanor. – Rád is igazán rád férne a látókör tágítás.
– Majd kötök egy pulóvert Freya egyik macskájának – vágta rá a férfi, Francescának pedig igencsak meg kellett erőltetnie magát, hogy ne nevessen fel.”
„– Van elméletem, csak lehetetlennek tűnik. – Francesca tétován elhallgatott, mire Eleanor szárazon felnevetett.
– Nem bízik bennem, ugye? Helyes, ne is bízzon! Se bennem, se másban a kastélyból, de még Blake-ben sem.”
„– Egy gyilkosság kellene neked! – jelentette ki Lottie Kelsey, mire Francesca döbbenten nézett rá.
Lottie állt a legközelebb ahhoz, hogy a legjobb barátnőjének hívhassa, úgy gondolta, jól megismerte az elmúlt másfél évben, de még mindig voltak pillanatok, amikor egyszerűen nem tudta követni az észjárását. Mint például most.”
falakmögött