Lione Stanislav – Csillagom
Még a nyáron olvastam el egy kihívás miatt Lione Stanislav Csillagom című könyvét. Bár sokszor jött velem szembe, valahogy még sem fogott meg, hogy magamtól vegyem le a polcról. De pont ezért szeretem a kihívásokat, mert így olyan könyvet is a kezembe veszek, amit lehet, hogy amúgy nem tennék.
Fülszöveg:
Egy titokzatos térkép
Egy félig megírt könyv
És egy halaszthatatlan utazás
A kiégett Anna leghőbb vágya egy nyugodt munkahely, amit látszólag meg is talál Salim Shadi, a fiatal és megnyerő történész-filozófus asszisztenseként. Mígnem az első közös utazásuk végén egy idegen világban tér magához. Kettejük küldetése, hogy bejárják Ismert Világunk lenyűgöző tájait, és közben a kontinens közelmúltjának mélyére ássanak.
Annának kezdetben fogalma sincs, neki mi köze egy másik világ konfliktusaihoz, és kicsoda Salim valójában. Hogyan birkózik meg az igazsággal és a rá kiszabott súlyos teherrel? Mivel jár, ha az ember beleszeret a mesterébe? És milyen igazságot tanítanak a csillagok?
A Csillagom nem csak egy romantikus fantasy, de lélektani és spirituális utazás is egyben. Könnyed, olykor humoros, mégis megrázó mese szerelemről, összetartásról és felelősségvállalásról. Nyisd ki a könyvet, és lépj át a kapun, hiszen ahogy Anna is említi:
„A könyv maga a kapu a világok között.”
Nálam: 5/4,5
„Bevallom kicsit még vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban, de nem rossz értelemben. Egyrészt a történet nagyon érdekes volt, a szereplőket szerettem, a végére minden világosság, érthetővé, logikussá vált. Volt egy pont azonban a történetben ahol bíztam, hogy másfelé mennek majd a dolgok, talán ez okozza bennem azt a vegyességet, a regény végére viszont azt éreztem így kellett lennie. Magamon se igazodok néha ki :)”
Ezt a gondolatot még nyáron írtam a Csillagomról és visszagondolva rá, még most is így érzem 😀
Egy biztos, nagyszerű könyv több szempontból is.
A történet eleje nekem nehezen indult be, rá kellett kicsit hangolódnom a könyv tempójára, ami nekem lassabb volt, mint amiket általában olvasok. Salim mester nem egy kapkodós fajta nah, de pont ez a lényege a fejlődésnek is, nem lehet siettetni. Meg kell tenni érte mindent, de előre rohanni nem lehet.
Talán a saját, belső folyamataim, (a türelmetlenségem magammal szembe) volt az oka, hogy a könyv eleje akkor nem tetszett annyira. Mint ahogy Annának nekem is el kellett fogadnom bizonyos dolgoknak a menetét. Valószínű ezt láttam benne akkor és hát hűen magamhoz először mindig tiltakozom.
A szereplők közül a két segítőt, Dörgét és Jósát emelném ki, akik humort hoztak a regénybe. Nagyon jókat mosolyogtam rajtuk.
A történet érdekes volt, a könyv pedig tényleg maga kapu a világok között, (ahogy a fülszöveg is írja).
Volt a könyvben egy rövidke, egyszerű mondat, amit még kiemelnék, bár hangsúlyozom, nem egy van benne elrejtve, de ezt a rövidke mondatot talán érdemes lenne mindenkinek megjegyezni és napi egyszer emlékeztetnie magát: „Addig szeress, amíg lehet!”
Köszönöm az írónőnek ezt a történetet és a FairBooks Kiadónak, hogy elindították a kihívásukat. Ha nincs, talán sosem olvasom a Csillagom című könyvet.
Kedvenc idézetek:
„Addig szeress, amíg lehet!”
„Mert a valódi gazdagság nem anyagi javakban, hanem erényekben méretik. Igazi örömet nem a hatalom és a birtoklás ad, hanem a feltétel nélküli szeretet.”
„A csillagok képesek eszünkbe juttatni, mik vagyunk valójában, és hol a helyünk a világban.”