Tánczos Tamás – A mérleg nyelve
A mérleg nyelve. Már a cím is kíváncsivá tett.
Emlékszem, amikor Kitti a könyv borítóját tervezte. Érdekesnek találtam, hogy fog egy mérleg négy fiatal srác életében szerephez jutni. Utólag persze már tudom, mennyire találó is a cím és a borító is.
Fülszöveg:
„Négy kiközösített gyerek, akik barátra lelnek egymásban. Fred, Doug, Brian és Robbie. Kitaszítottak, mert mások és mást szeretnek, mint az átlag. Fred, amiért szeret olvasni, Doug, mert dagi, Brian, aki a táncokért rajong és Robbie, akinek tanár az anyukája. Az iskolában eltöltött napjaik többnyire a túlélésről szólnak. Kénytelenek elviselni Rob Brown terrorizálását. Egészen addig, amíg Aleister Crowley, a híres okkultista egyik személyes tárgya a kezükbe kerül, ami lehetőséget nyújt számukra, hogy bosszút álljanak. Azonban ez olyan következményekkel jár, ami nem csak a fiúk barátságát teszi próbára, hanem Salem városát is megrendíti. Egy biztos: a történet végére már senki nem lesz ugyanaz, mint az elején.”
Nálam: 5/4,5
A regény fő témája az iskolai bántalmazás, ami szerintem régen is és ma is sokakat érint valamilyen formában. Átélték, vagy közelről látnak olyat, aki átéli, átélte. A barátok ilyenkor sokat tudnak segíteni. Talán mivel nekem is volt részem benne, jobban meghatott a történet. Nagyra értékeltem azt ahogy a téma meg lett jelenítve, valamint a barátság fontossága, hogy kiálljunk mások mellett.
A történet egy misztikus könyv köré épül, amit a négy barát; Fred, Doug, Brian és Robbie kezébe kerül. Innen indul a nem mindennapi kalandjuk, amit végigkövethetünk. Nagyon tetszett ez a vonal, remekül bele lett szőve az iskolai bántalmazás és a barátság téma. Teljesen bele tudtam merülni a könyvbe, annyira kíváncsi lettem mi lesz velük, vajon barátok maradnak mindennek ellenére? Vajon merre mozdul a következő találkozásukkor a mérleg nyelve.
Összességében nagyon tetszett, könnyen olvasható, szórakoztató történet.
Bátran ajánlom mindenkinek Tánczos Tamás A mérleg nyelve című regényét. Felnőttként is nagyszerű élmény. Visszahozza a régi iskolás barátságok emlékeit, nosztalgiázhatunk egyet és közben egy remek kis történetet ismerhetünk meg.
Kedvenc idézetek:
„Tök mindegy, mit csinálunk, csak ne kerüljünk veszélybe! Újra a barátotok akarok lenni! Én is akarom érezni, hogy a barátotok vagyok, nem csak ti! Sajnálom! Sajnálom, ahogy viselkedtem veletek!”
„Ők voltak tehát a kiközösített kvartett: Fred, az álmodozó könyvmoly, Doug, a dagi, Brian, a langaléta táncos, és Robbie, a tanárgyerek. De egymás között ezek a jelzők nem számítottak.”
„– Hmm…helyes, fiam – morogta félig maga elé az asszony, és látszott az arcán, bántja, amiért nem tudott kiszúrni vele. – Akkor megosztod az álmodat, ami minden bizonnyal nagyon izgalmas lehetett, hiszen még az ÉN órámról is elterelte a figyelmedet?
– Hát, én…izé…öhmm…
Kuncogások. Most már senki nem mert hangosan nevetni, tudták, hogy Mrs. Baxter az óra megzavarásáért elkezdene intőket adni. Az első kettő belefért, a harmadiknál már szorul a hurok. Fred lesütött szemmel ült, és próbált valamiféle menekülő utat keresni. Hamar meg is találta a falióra képében. Összeszedte maradék erejét megalázott porhüvelyéből, majd magabiztos pozícióba helyezkedett.
– Azt hiszem, inkább megtartom magamnak, tanárnő.”