Interjúk az írókkal

  • Interjúk az írókkal

    Interjú Aurora Lewis Turnerrel

    Interaktív történetek, blogregények

    Kedves Aurora Lewis Turner!

    Először is köszönöm szépen, hogy elfogadtad a felkérést. Erre a hónapra az interaktív történeteket választottam fő témának, és hát ki mást kérdezhettem volna meg, mint téged. Amióta követlek, ha jól számolom, most vagyunk a 7. interaktív történetnél. Mellette pedig már számos kéziratodat olvastam, bár ezek közül még ugye nem jelent meg mind az olvasók számára is. 

    aurora-lewis-turner

    Igen, így van. Köszönöm a lehetőséget, hogy beszélhetek erről az izgalmas, egyben kihívást jelentő témáról. – Aurora Lewis Turner

    Első kérdésem az lenne, hogy jött egyáltalán, hogy te interaktív történetet írj. Miért kezdted el?

    Ha valaki írói babérokra tör, akkor szokták tanácsolni, hogy legyen legalább egy Facebook oldala, csoportja és ajánlott ott lenni más közösségi média felületeken. Ez eddig rendben is van, de oda illenék tartalmat is gyártani. Más művészeti ágakkal szemben az elég unalmasnak tűnik, hogy megmutatom, hogyan is alkotok – bár ezzel is tettem már próbát. Ezért arra gondoltam, mi lenne, ha a csoportomban az olvasóknak lehetősége nyílna ingyenesen elolvasni a készülő regényt, mi több, bele is szólhatnának a sztori alakulásába. Innen jött az ötlet, hogy a fejemben formálódó A hatalom köve c. regényem történetét interaktív sztoriként írjam meg. Azóta ez a regény meg is jelent nyomtatásban.

  • Interjúk az írókkal

    Interjú Fróna Zsófiával

    Könyvkiadás, kiadó keresés, tervek

    Kedves Zsófi!

    Először is köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést az interjúra, melyben elsősorban a kiadó kereséséről, az első könyv kiadásáról szeretnélek faggatni téged. Nem utolsó sorban pedig a jövőbeni terveidről.

    Három könyved jelent meg eddig, amely A fegyverforgató sorozat első három kötete. Mesélnél nekem arról, hogyan találtad meg a jelenlegi kiadódat, a NewLine kiadót? Milyen út vezetett el hozzájuk?

    Köszönöm a megkeresést.
    Viszonylag hosszú út vezetett a NewLine-hoz, több kiadót is felkerestem előtte. Akadtak, akik elutasítottak, voltak, akik nem is válaszoltak. Ettől függetlenül nem a NewLine volt az első, aki igent mondott. A probléma csak az volt, hogy mind a két kiadó épp akkor alakult, ami mindig magában hordoz némi bizonytalansági faktort. Ez az én esetemben végül problémát is okozott.

    Az első kiadó magánéleti gondok miatt csődölt be, mielőtt igazán elkezdhette volna a munkát. Sajnáltam, mert nagyon szimpatikusak voltak. A második kiadót sajnos érzékenyen érintette a corona vírus kezdete. Mivel még nagyon frissek voltak, így nem tudtak talpon maradni, pedig nagyon jó terveik voltak, szóval őket is sajnáltam.
    Ezek után egy ismerősöm kérdezte, hogy miért nem keresem meg a NewLine kiadót. Akkoriban a NewLine már egy éve működött, több könyv is megjelent náluk. Bár akkoriban főleg romantikus könyveket láttam náluk, azért előfordult egy-két fantasy is. Ez adta a bátorságot, hogy felkeressem őket. Onnantól minden nagyon gyorsan történt, vagy csak én éreztem gyorsnak. 😀
    Azóta pedig már a harmadik könyvem fog nyomtatva is megjelenni náluk.

    Mely tanácsokat adnál azon íróknak, akik még most tartanak a kiadó keresésnél, mikre érdemes figyelni? Mi az a lépés, amit semmiképp ne hagyjanak ki mielőtt aláírnának egy szerződést bármely kiadóval?

    Az első és legfontosabb, hogy ne ész nélkül küldözgessék a kéziratukat a kiadóknak. A kiadóvezetők tapasztaltak, nagyon jól különbséget tudnak tenni egy komoly megkeresés és egy „elküldöm nektek is, hátha” között. Minden kiadónak van profilja, akadnak, akik eleve csak külföldi könyveket jelentetnek meg. Ezeknek nyilván nem érdemes kéziratot küldeni, szóval az ilyennek érdemes utánanézni. Ha fantasyt írsz, akkor érthető okból kifolyólag ne keress meg olyan kiadót, ami csak romantikus könyveket ad ki, és fordítva.
    Úgy általában is érdemes utána nézni a kiadóknak; mennyire szimpatikusak, mennyire passzolnak az író stílusához, zsánerbe vágnak-e, stb.
    A másik, amit fontos megnézni, hogy az adott kiadó fogad-e egyáltalán kéziratot. Nem mindenki fogad. Vagy hosszabb, vagy rövidebb időre szüneteltetik, esetleg csak pályázaton keresztül fogadnak kéziratokat. Ez sok kiadónál a weboldalukon fel van tüntetve, ha nincs, akkor érdemes írni egy emailt és megkérdezni őket.
    Miután megbizonyosodtunk róla, hogy a kiszemelt kiadónk fogad kéziratot, utána érdemes megnézni, hogy mit várnak. Nem nyújt túl jó benyomást rólunk, ha csak ex has elküldjük nekik, amiről úgy gondoljuk, hogy jó lesz. Ami alap szokott lenni, az a szinopszis. Ezt minden kiadó elvárja, hisz ez alapján döntik el, hogy egyáltalán bele akarnak-e olvasni a kéziratunkba. A kéziratot szándékosan nem mondtam alapnak, mert ez már változó. Van kiadó, aki az egész kéziratot kéri, akad, aki csak az első X oldalt vagy fejezetet. Tévhit, hogy a kiadók azonnal végig olvassák a kéziratokat. Ezt nem is várhatjuk el tőlük, hisz rengeteg megkeresést kapnak, és ezeken felül más munkájuk is van. Szóval ezt érdemes szem előtt tartani. Ezért is nagyon fontos, hogy a szinopszis jó legyen és figyelemfelkeltő. Ügyeljünk rá, ha a kiadó egy oldalas szinopszist kér, akkor ne ötoldalast küldjünk. Bár az ötoldalas általában sem jó. Egy szinopszis jóesetben max két oldalas szokott lenni. Ezt követően az első pár fejezet sem árt, ha rendben van, mert azt egészen biztosan elolvassák, ha a szinopszis megnyerte őket.
    Amikor már a szerződéskötésnél tartunk, akkor én azt tudom tanácsolni, hogy mielőtt aláírunk bármit is nézessük át egy ügyvéddel. Annál megbízhatóbb embert nem fogunk találni, aki megnyugtat minket, hogy minden rendben. Tudom, hogy ez költséges dolog, hisz az ügyvéd nem nézi át ingyen. Elvileg vannak ingyenes jogitanácsadással foglalkozó helyek is. Bár ezt most csak tippelem, de szerintem ők is segítenek, ha úgy van. Ha ez sem opció, akkor is keressünk egy nálunk tapasztaltabb embert, aki segít. Jelenleg nagyon sok kiadó létezik, és sajnos nem mind a megbízhatóságukról híresek, ezért legyünk elővigyázatosak.

    A te könyveid is magánkiadásban jelentek meg. Bár a magyar szerzők iránt egyre nagyobb a kereslet, mégis sokakban van még ellenérzés ha meglátják egy könyvben hogy szerzői, vagy magán kiadás. Szerinted mi lehet ennek az oka?

    Ez igen egyszerű. Ezeknek a kiadásoknak az esetében az olvasó nem lehet biztos benne, hogy milyen minőségű könyvet kap a pénzéért. A szerzői kiadások esetében mindent a szerző intéz. Feltéve, ha elintézi. Tehát ő keres szerkesztőt, korrektort, tördelőt, grafikust, nyomdát, egy szóval mindent. Sok kezdő író nincs tisztában vele, milyen szakemberekre van szükség a könyvkiadáshoz, vagy tudják, de spórolni akarnak rajta. Így vagy tudatlanságból, vagy takarékoskodásból kimaradnak fontos lépések.
    A magánkiadás csupán egy fokkal másabb a szerzőinél. Ez esetben leszerződünk egy kiadóval, hogy intézze el helyettünk a fent említett dolgokat. De itt jön a buktató. A magánkiadásban megjelent könyvek megjelenéséért a szerző fizet, tehát ő állja minden lépés költségét. Szóval a kiadó csak azokat a dolgokat intézi el, amiért mi fizetünk. Ha nem kérünk szerkesztést, akkor nem lesz megszerkesztve a könyvünk, ha nem kérünk grafikust, akkor olyan borítónk lesz, amilyet intézni tudunk, és így tovább.
    Ezek a lépések mind költséges dolgok, így érthető, ha egy író spórolni szeretne. Viszont így nagyon zsákbamacska, hogy milyen könyv lesz a végeredmény. Ezek után teljesen megértem azokat az olvasókat, akik fáznak a magán- vagy szerzőikiadásban megjelent könyvektől, hisz fizetnek valamiért, ami egyáltalán nem biztos, hogy megfelelő minőségű.
    Persze ezzel nem azt mondom, hogy minden magán- vagy szerzőikiadásban megjelent könyv rossz, mert szerencsére egyre több a tudatos író, aki tisztában van vele, milyen lépések vannak, és ügyel rá, hogy végig is menjen a kézirata ezeken a lépéseken.
    Természetesen nem minden könyv tetszik mindenkinek függetlenül a megjelenés fajtájától. Az olvasók ízlése eltérő, így egy minőségi könyv esetében is mondhatják azt, hogy ez pocsék és nem tetszik nekik. Azonban egyáltalán nem mindegy, hogy azért nem tetszik nekik egy könyv, mert nem a stílusuk, vagy azért, mert rossz minőségű.

    Kész a kézirat. Sokak fiókjában van meglapulva akár nem is egy. Bevallom őszintén ha nem kerültem volna veled és egy két íróval közelebbi kapcsolatba, biztosan elvesztem volna valahol ebben az útvesztőben. Nagyon sok a fals információ az interneten és a csoportokban is sokszor nem a legjobb tanácsokat adják egymásnak az emberek.
    Szerinted mik az elengedhetetlen dolgok miután elkészült a kéziratunk? Mi az amit semmiképp ne hagyjunk ki és ne hagyjuk magunkat lebeszélni róla kiadás előtt? Az első nyilván a szerkesztés, amit mondani fogsz 😀 ennyire ismerlek már, de mi van még?

    Igen, ismersz már, mint a rossz pénzt. XD Nekem a szerkesztés az érzékeny pontom. Ez talán a diszlexiámból ered. Nekem fontos, hogy egy szakember átnézze a kéziratom, hisz minőségi munkát akarok kiadni a kezemből.
    Hogy ezen kívül mi fontos még?
    Szerintem a bétázás. Ez persze még a szerkesztés előtti lépés, de szerintem fontos. Aki most találkozik előszőr ezzel a kifejezéssel: A béta egy tesztolvasó. Fontos, hogy nem szakember! Egyszerű civil, ha hívhatom így, aki vállalja, hogy elolvassa a nyers kéziratot és rávilágít a hibákra. Legyen az történetvezetési vagy helyesírási hiba. Igazából a béta azt fogja nézni, amire kéred. Én a bétáktól többnyire inkább azt kérem, hogy a történetet figyeljék, mennyire kerek, hol vannak kérdőjelek, mi az, ami érthető, mi az, ami nem, hol vannak logikai bakik. A helyesírásra az írásnak ebben a szakaszában még nem szoktam nagy hangsúlyt fektetni, mert még annyi átíráson keresztülmegy a kézirat (plusz a szerkesztésen) hogy az is lehet, hogy az a szó vagy mondat, amit a béta kijavít, egyszerűen törlődik.
    Minél több bétád van, annál jobb. És nem, a rokonok és barátok ezesetben nem számítanak, mivel ők elfogultak. Fontos, hogy olyan bétája is legyen az embernek, akit nem ismer. Tudom, hogy az ember félve adja ki a kezéből a kéziratát. Bizalmatlanok vagyunk, félünk, hogy esetleg ellopják életünk művét. Én ezt megértem, de minél görcsösebben ragaszkodunk az írásunkhoz annál nagyobb az esélye, hogy nem lesz olyan jó, mint szeretnénk. Sőt, mi magunk sem fogunk fejlődni.
    Aki írásra adja a fejét, annak szívből ajánlom, hogy időnként vállaljon ő maga is bétázást. Nagyon is igaz, hogy az ember képes más hibáiból tanulni. Amíg azt nézed valaki más kéziratában, hogy mi benne a hiba, addig is tanulsz, és ezeket a hibákat később könnyebben észreveszed a saját írásodban.

    Mennyi az annyi? Erről ritkán beszélnek az írók, sokszor még egymás között is, és nyilván nagyon változó a piac akár a szerkesztés, tördelés vagy egy borító tervezés áráról beszélünk, a nyomtatásról nem is beszélve. Mégis sokan drágálják a könyvek árát, mert fogalmuk sincs ez mennyibe is kerül egy írónak, milyen áron tudja megfinanszírozni a saját könyve kiadását. Mondanál erről pár szót, természetesen csak hozzávetőlegesen.

    Igen, ez azért kényesebb téma. Normális esetben senki nem akar a másik pénztárcájában turkálni, és az emberek sem teregetik ki a szennyest önként.
    Ha nagyon lényegre törő akarok lenni, akkor azt tudom mondani, hogy a könyvkiadás drága buli.
    Nem igazán tudok most még hozzávetőleges árat sem mondani, mert pont olyan időszakban vagyunk, amikor ez folyamatosan változik. A nyomdák napról napra, sőt, sokszor óráról órára változtatják az áraikat. És ez igaz más folyamatokra is. Az elmúlt időszakok eseményei sokat változtattak most mindenen.
    Emiatt bölcsebbnek látom, ha nem mondok számokat még hozzávetőlegesen sem.
    Aki könyvkiadáson gondolkozik, és esetleg kezdő író, nekik azt tudom javasolni, hogy kezdjék esetleg ebookkal. Az ebook megjelentetése messze nem kerül annyiba, mint a nyomtatott könyvé, viszont arra alkalmas, hogy az író lássa, van-e kereslet a könyvére. Tudom, hogy még mindig sokan nem szeretnek ebookot olvasni, de úgy veszem észre, hogy ez fokozatosan kezd megváltozni. Egyre többen nyitnak felé, így egy ebookkal fel lehet mérni, hogy érdemes-e az adott könyvet nyomtatva is megjelentetni.
    Persze ehhez megfelelő marketing is kell. Sok író egyáltalán nem reklámozza a könyveit. Érdemes tisztában lenni vele, hogy túltelített a piac. Irdatlan mennyiségű könyv közül válogathatnak az olvasók, ha nem reklámozod a könyved, akkor soha az életbe nem fogják tudni, hogy egyáltalán létezik, pedig lehet, hogy tetszene nekik.

    A fegyverforgató sorozatból már csak egy rész van hátra. Mi lesz azután? Lehet már tudni valamit a nagyközönségnek is, mire számíthatunk tőled?

    Igen A fegyverforgató hamarosan a végére ér. Azaz csak Megaira kalandjai érnek véget. Nagyon sok tervem van, ezek közt szerepel A fegyverforgató előzmény- és utótörténete is.
    Viszont az iskolához köthető ifjúsági fantasykat ezzel lezártam. Nem fogok több ilyet írni. Azaz ez így nem teljesen igaz, mert egy még tervben van, de az egészen más kategória. Még azt sem tudtam róla eldönteni, hogy YA vagy NA fantasy lesz. Bár iskolában fog játszódni, de nem a tanulás lesz a lényege. Meglehetősen komoly témával fog foglalkozni, de erre egyelőre nem szeretnék jobban kitérni. Év vége felé szeretném elkezdeni írni, de még nem tudom, hogy hogy alakulnak a dolgaim.
    Ezen felül már majdnem készen van egy háborús fantasym. Ez egy teljesen kitalált világban játszódik, és bár maga a háború is teljesen kitalált, ihletet a II. VH-ból merítettem hozzá.
    Továbbá már körvonalazódik bennem egy portal fantasy, és más, kitalált világokban játszódó fantasyk is.

    A nyáron belekezdtél egy blogregénybe is. Milyenek eddig a visszajelzések illetve milyen következtetést vontál le belőle? Megérte?

    Igen, elkezdtem életem első blogregényét, a Délibábokat. Ez is egy teljesen kitalált világban játszódó történet, aminek a főszereplője két kisgyerek. Nagyon élvezem írni, mert egészen más, mint A fegyverforgató. Míg a forgi folyamatosan pörög és egyik akció követi a másikat, addig a Délibábok sokkal nyugodtabb lefolyású. Ebben a történetben nem a rejtélyek megoldása és az akció a lényeg, sokkal inkább az, hogyan jutnak el a szereplők A pontból B pontba és eközben miken mennek keresztül lelkileg. Talán pont emiatt, itt a romantika is nagyobb szerepet kap, persze az én furcsa stílusomban. Szóval, aki nem szereti a nyálcsorgatást, annak nem kell aggódnia, mert ebben sem lesz ilyen. 😀
    Visszajelzésekről még nem tudok sokat mondani, mert nemrég kezdtem el. Ahogy mindenhez, ehhez is idő kell, hogy beinduljon. Abban is biztos vagyok, hogy vannak, akik azt várják, hogy az összes fejezet felkerüljön, hogy egyben olvashassák el.
    Ettől függetlenül az a néhány visszajelzés, amit már kaptam, szerencsére pozitív. Ennek nagyon örülök, és sok erőt ad, hogy folytathassam. Bevallom féltem picit, mivel mindenféle szerkesztés nélkül kerülnek ki a fejezetek a blogomra, de eddig úgy veszem észre, hogy nem volt okom félni.
    És hogy megérte-e?
    Ezt majd az idő megválaszolja.

    Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdésekre.

    Aki pedig kíváncsi az éppen futó blogregényre az Zsófi blogját itt találja meg:

    https://szavakbarejtve.blogspot.com/