Nárcisztikus személyek áldozatai mesélnek
„A beszélt nyelvben a nárcisztikus ember meghatározása alatt önimádó embert értünk, akinek osztatlan figyelemre van szüksége, folyamatosan önmagát és az általa elért eredményeket dicséri, törtetően viselkedik, fölényes, irigy.”
Ezen szavakkal határozza meg a könyv a nárcisztikus embert.
Mindenkiben található egy egészséges nárcizmus, akkor van baj, ha ez valamilyen oknál fogva torzul, és túlzott mértékű lesz, akkor beszélhetünk nárcisztikus személyiségzavarról.
Azért is tartottam fontosnak erről a könyvről írni, mert egyre több az ilyen ember a társadalomban, egyre nagyobb az esély rá, hogy még ha nem is közvetlenül, de közvetve az ember találkozik vele.
Ez a könyv valós példákon keresztül mutatja be ennek számos formáját, magyarázza el a fogalmakat, mondja el a torzulás lehetséges okait, mutat meg helyzeteket, úgy, hogy mindenki számára érthető legyen. Számos hosszabb, rövidebb történetet olvashatunk olyan áldozatoktól, akiknek a párja, szülője vagy éppen munkatársa volt nárcisztikus személy.
A lelki bántalmazástól egészen a fizikai bántalmazásig, az apró szurkálódásoktól egészen a teljes megsemmisítésig, vagy fizikai tünetekig, vagy éppen az öngyilkossági kísérletekig – ezekre mind találhatunk példát.
A nárcisztikus embert nagyon nehéz felismerni, mivel folyamatosan színészkedik, manipulál, észre sem veszed, és a bűvkörébe von. Ha mégis sikerül felismerni, még akkor is pokollá tudja tenni az életed.
A könyv említi egy helyen, hogy a nárcisztikus képes lehet embert ölni anélkül, hogy hozzá kellene érnie.
Nagyon megrázó volt olvasni ezeket a történeteket, főleg azokat, ahol a gyerekek szenvedték el a bántalmazásokat. Persze a történeteket már felnőttként mesélik el nekünk, de ezek mellett a többi történet is ugyanolyan lesújtó volt.
Az áldozatok célja az volt, hogy segíthessenek más áldozatoknak felismerni a jelenséget, a könyv szerzői pedig ezek mellé a történetek mellé magyarázatot, megoldási javaslatokat tesznek, hogyan lehet kitörni ebből a bűvkörből, avagy pokolból az áldozatoknak, de sokszor maguk az áldozatok mesélik el, nekik hogyan sikerült.
Sokan nincsenek tisztában ezekkel a fogalmakkal, ahogy azzal sem, hogy egy-egy áldozatnak mennyire nehéz ebből a szituációból kikeverednie, és miért van az, hogy sokszor évekig vagy évtizedekig tart.
Hibáztatják őket, vagy éppen észre sem veszik, mert a nárcisztikus személy képes a környezetének egy teljesen más világot bemutatni, és az áldozatot beállítani a hibás félnek, minden probléma forrásának, akár még az áldozat saját családjánál is.
Mivel az áldozatnak senki nem hisz, nem kérnek segítséget, nincs merszük hozzá, vagy ha kapnak is segítséget, még nem állnak készen. Meg kell értenünk őket is, és adott esetben kivárni, amíg készen állnak lépni.
Nagy hatással volt rám ez a könyv, örülök, hogy elolvastam, és ezzel kicsit jobban megismertem ezt a témakört.
Hogy egy kis érdekesség is legyen :)
A nárcizmus kifejezés a görög mitológiából származik. Narkisszosznak születésekor megjósolták, hogy csak akkor érheti meg az öregkort, ha nem ismeri meg önmagát. Ez a látszólag önmagának ellentmondó jóslat valóra is vált.
Sokan voltak Narkisszoszba szerelmesek, de neki senki nem felelt meg. Az egyik visszautasított nimfa, Ekhó, Nemesziszhez, a bosszúállás istennőjéhez fordult.
Büntetése egy folyó partján érte utol, ahol megpillantotta saját tükörképét, és beleszeretett. Hiába próbálta magát megölelni a folyó tükrében, nem sikerült neki. Így ő is megtapasztalta a viszonzatlan szerelmet.
Másnap reggel a folyóparton néhány nárciszt találtak csak, azóta a nárcisz az önimádat jelképe. (Ezért nem illik nárciszt vinni vendégségbe.) :)
Fontos, hogy ez a könyv nem csak az áldozatoknak segíthet a probléma felismerésében, hanem a hozzátartozóknak, barátoknak is, hogy jobban el tudják képzelni ezt az egészet.
Nehéz a kiút, de nem lehetetlen az áldozatok számára. És hogy mit tartogat maguknak a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők – nos, sokak szerint ez ma nem gyógyítható, a könyv is ezt írja le főként.
Vannak azonban, akik azt mondják, kemény munkával és pszichoterápiával gyógyítható, de itt jön a nagy bumm: a nárcisztikusnak akarnia kell a gyógyulást saját magának.
De mivel ő tökéletesnek gondolja magát, nem fog elmenni orvoshoz. És a kör bezárul.
Sajnos több kutatás is azt mondja, hogy hozzátartozók ráhatására, ha el is ment a beteg, nem volt eredményes a terápia.
Nálam 5/5, és mindenkinek ajánlom, mert szerintem minden olyan könyv, amiből kicsit jobban megismerhetjük magunkat vagy másokat, azzal csak nyerünk.
falakmögött 