falakmögött

Blog

  • Glasgow

    Mostanában elég sűrűn érték egymást a programok, úgyhogy most szépen, apránként szeretnék beszámolni róluk. 😊 Kicsit most visszafelé haladva az időben: a hétvégén Glasgowban jártunk a barátnőmmel.

    Amit talán érdemes tudni Glasgowról, hogy Skócia legnagyobb városa lakosság szempontjából – de nem a fővárosa. A főváros Edinburgh. A két város között amúgy is van egy kis rivalizálás, de ezt most inkább meghagyom nekik.

    Korábban Edinburghban éltem, most pedig nagyjából a két város között lakom. Edinburghot ezért sokkal jobban ismerem, és már elég sok mindent sikerült ott megnéznem. Ennek ellenére még Edinburgh is tartogat számomra újdonságokat.

    Glasgow viszont eddig valahogy kimaradt. Őszintén szólva nekem az élt róla a fejemben, hogy túl nyüzsgő, túl sok az ember, és szürke. Számomra sosem volt túl hívogató, azok alapján amit láttam illetve hallotam róla.

    Most viszont adtunk neki egy esélyt, és több megállót is beiktattunk – természetesen híven magunkhoz, illetve inkább magamhoz, hiszen ezt én terveztem be. Némileg mintha valami kis balszerencse üldözne, de ez csak egy kósza gondolatként merült fel idén, semmi komoly. :D

    A Glasgow Central pályaudvartól indultunk, és az első megállónk a The Lighthouse (4 perc séta kb) egy 1895-ben épült glasgow-i épület, amelyet Charles Rennie Mackintosh tervezett, és eredetileg a Glasgow Herald irodája volt. Később Skócia Építészeti és Design Központjaként működött. 2025-ben 99 évre bérbe adták a Sustainable Venturesnek, amely klímatechnológiai központot tervez kialakítani benne. Nah igen, ez volt ami elkerülte a figyelmem :D szóval ez eddig 1 – 0 a városnak :D

    Innen továbbmentünk a George Square-re (további 6 perc). Csodás kis tér volt a képek alapján, de hát nem is mi lettünk volna.

    George Square Glasgow főtere, amelyet III. György királyról neveztek el. A tér kialakítását már 1781-ben elkezdték, de csak később épült ki igazán. Ma több híres szobor és emlékmű is található itt, köztük a középen álló, 24 méter magas Scott-emlékmű, amelyet 1837-ben állítottak fel. A tér egyik meghatározó épülete a Glasgow City Chambers, amely 1889-ben készült el.

    Nah szóval ugye ez egy gyönyörű tér most épp még szebbé válik, elméletileg augusztusban kellett volna kész lennie, de hát mint a képen látszik ez nem valósult meg :D 2 – 0 a városnak

    Haladjunk is tovább a Glasgow Cathedralhoz (további 15 kellemes séta). Elsőre nem azt találtuk meg, hanem a Barony Hallt, most már a neve is meg van, ez zárva volt. 3 – 0 a városnak és a GPSnek

    Semmi pánik ezt hamar realizáltam, hogy a képen tök máshogy nézett ki, ez nem az. Itt már megtettük tétjeinket, hogy vajon a katedrális zárva lesz vagy felújítják? Igen-igen nyugodtan lehet tippelni.

    A Glasgow Cathedral története egészen a középkorig nyúlik vissza, és a mai épület nagy része a 12–13. században alakult ki. Glasgow egyik legfontosabb történelmi épülete, és különösen érdekes, hogy a skót reformáció idején sok más templommal ellentétben nagyrészt fennmaradt.

    A templom Szent Mungóhoz, Glasgow védőszentjéhez kapcsolódik, akinek sírhelye a katedrális alsó templomában található. Az épület gótikus stílusú, hatalmas belső tere pedig ma is lenyűgöző. A gyönyörű ólomüveg ablakok viszont nem középkoriak: a reformáció idején a korábbi ablakok nagy része megsemmisült, így a ma látható üvegek későbbi korokból származnak.

    Egy érdekes apróság, hogy a University of Glasgow első óráit 1451-ben még a katedrális káptalantermében tartották.

    A belépés ingyenes volt, adományokat viszont lehetett hagyni, illetve néhány szuvenírt is lehetett vásárolni. Ami különösen meglepett, hogy a katedrálisról még magyar nyelvű tájékoztató is volt. Lenyűgöző volt benne sétálni, számomra eddig ez volt a legszebb katedrális, amiben jártam.

    És igen a teteje épp felúítás alatt áll :D aki ere fogadott annak gratulálok :D itt kicsit szépítve a dolgon 3-1 az állás

    Ezt követően a mögötte elterülő Necropolisban sétáltunk.

    A Glasgow Necropolis egy 1832-ben alapított viktoriánus temető a Glasgow Cathedral mögötti dombon. Mintegy 50 000 embert temettek el itt, és körülbelül 3500 emlékmű található a területén. A kanyargós ösvényeken sétálva rengeteg különleges síremléket, szobrot és mauzóleumot lehet látni, ráadásul a magasabb részekről szép kilátás nyílik a városra és a katedrálisra.

    A bejárathoz vezető Bridge of Sighs, vagyis a Sóhajok hídja 1836-ban épült, és eredetileg a temetési menetek útvonalának része volt. A nekropolisz ezért nem egyszerűen egy temető, hanem Glasgow történelmének és építészetének különleges része.

    Az utolsó megállónk szintén a katedrális mellett volt, a kis St Mungo Museum of Religious Life and Art.

    A múzeum különböző vallásokhoz kapcsolódó tárgyakat és műalkotásokat mutat be, és azt járja körül, hogyan jelenik meg a vallás az emberek mindennapi életében és kultúrájában. A belépés itt is önkéntes adomány alapú.

    Maga a múzeum elég kicsi, és őszintén szólva számomra nem volt különösebben nagy élmény. Viszont ha már a katedrálisnál jártok, egy rövid megállónak, egy kávé- vagy akár egy mosdószünetnek teljesen jó hely.

    Az utat egy kis shoppingolással zártuk.

    A végére teljesen elfáradtam, nekem azért sok volt az ember és a tömeg, ezen pedig ez a nap sem változtatott. Ennek ellenére most már szívesebben fogok bemenni a városba. Az utcákon egyébként rengeteg gyönyörű épületet láttam, és a nagy, színes falfestmények is sokat hozzátesznek Glasgow hangulatához.

  • Grey Mare’s Tail vízesés

    Grey Mare’s Tail vízesés

    A vízesés a Grey Mare’s Tail Természetvédelmi Terület része, amely ritka alpesi növényeknek és számos állatfajnak ad otthont. Nem ritka látvány a vadkecske, a holló vagy akár a vándorsólyom sem.

    A parkolóból két útvonal indul. A bal oldali egy rövid, körülbelül 10 perces séta, amely a vízesés aljához vezet. Amikor mi ott jártunk, ezt az útvonalat egy kisebb földcsuszamlás miatt részben lezárták, így csak egy pontig lehetett elsétálni, de onnan is gyönyörű kilátás nyílt a vízesésre.

    A jobb oldali ösvény elején néhány piknikpad található, innen indul a meredekebb túra. Az első szakaszon lépcsők és emelkedők váltják egymást, ezért ez egy kicsit megterhelőbb rész, viszont közben egyre magasabbról csodálhatjuk meg a vízesést. Miután elérjük a vízesés tetejét, az út jelentősen kisimul, és kellemes sétával lehet továbbhaladni a Loch Skeen felé. Mi kényelmes tempóban, több megállóval együtt nagyjából két óra alatt értünk fel a tóhoz.

    Egy kis kitérő: Moffat

    A vízeséstől néhány kilométerre található Moffat, egy körülbelül 2500 lakosú kisváros az Annan folyó partján. Egykor a gyapjúkereskedelem központja és híres fürdőváros volt, ma pedig elsősorban a túrázók kedvelt megállóhelye.

    Érdekesség, hogy itt található a Star Hotel, amely hosszú ideig a Guinness Rekordok Könyvében a világ legkeskenyebb szállodájaként szerepelt, alig 6 méteres szélességével.

  • Wilsontown Ironworks

    Wilsontown Ironworks

    A skóciai Forth közelében fekvő Wilsontown Ironworks nevű vaskohót Robert, John és William Wilson testvérek alapították 1779-ben. Az üzem a skót ipari forradalom egyik korai és jelentős központjává vált, története azonban nemcsak a technológiai fejlődésről, hanem egy családi vállalkozás nehézségeiről is szól.

    A Wilson testvérek között már a kezdetektől nézeteltérések és jogi viták alakultak ki. A kutatások szerint a családi viszályok és a pénzügyi problémák végigkísérték a vállalkozás működését. A helyzetet tovább nehezítette, hogy a vasgyár távol esett a kikötőktől, így a vasat a vasút megjelenése előtt hosszú utakon, lovas szekerekkel kellett szállítani.

    (tovább…)

  • Próféta – Neal Shusterman

    Kaszások kora-trilógia harmadik része

    A trilógia harmadik része számomra nagyon izgalmas és összetett könyv volt. Több szálon futott a történet, mint az első két kötetben, és hangulatában is kicsit mást hozott. Mivel korábban olvastam róla véleményeket, amelyek szerint már nem olyan a hangulata és a stílusa, mint az első résznek, kicsit tartottam tőle, hogy nekem sem fog tetszeni, hiszen az első kötet teljesen beszippantott. Végül részben igazat adtam a korábban olvasott véleményeknek, mert tényleg más volt a hangulata, de úgy gondolom, éppen ettől vált kerek egésszé a trilógia, és méltó lezárást kapott. Egy-két kapu ugyan nyitva maradt, de szerintem pont annyi, amennyi ahhoz kell, hogy az olvasó a saját elképzeléseivel is tovább formálhassa a történetet.

    A könyv továbbra is rengeteg társadalmi problémát boncolgatott. A főbb témák ugyanazok maradtak: a túlnépesedés, a hatalomgyakorlás, valamint az emberi természet kérdései. Érdekes módon azonban azt éreztem, hogy bár a túlnépesedés és maga az emberiség jelenti a konfliktus alapját, az emberek mégis inkább apró szereplőkké váltak a történetben. Olyan benyomásom volt, mintha a sorsuk felett jóval nagyobb hatalmak döntenének, és csak ide-oda tologatnák őket egy táblán a saját céljaik érdekében.

    Fülszöveg:

    A Kaszás és a Viharszem című bestseller folytatása
    „Bárki beszélhet a Viharszemhez. De csak nekem válaszol.”
    Örökkévaló megsemmisült. Citra és Rowan eltűnt. A Viharszem elnémult. Úgy tűnik, már semmi nem áll a hatalomra éhes Goddard főpenge útjában, hogy átvegye az irányítást a kaszások, sőt a világ fölött. Vajon megállíthatja őt még bárki? Vagy végleg összeomlik a kétszáz éve fennálló tökéletes rend?
    A trilógia befejezésében egy félszeg fiúból akarata ellenére próféta válik. De sikerül-e véghez vinnie a küldetését, ha senki, még ő maga sem tudja pontosan, mi az?

    (tovább…)
  • The Kelpies

    The Kelpies

    Skócia egyik különleges látványossága a Falkirk mellett található The Kelpies — két óriási lófej, amelyek egyszerre idézik meg a skót mitológiát és az ország ipari múltját.

    A 30 méter magas acélszobrokat Andy Scott skót szobrász készítette, és 2013-ban avatták fel a Forth & Clyde Canal mellett.

    (tovább…)

  • Ház az égszínkék tengernél

     

    T. J. Klune-tól először a Suttogó ajtón túl című regényt olvastam, aminek a címe fogott meg igazán elsőre. Nagyon kíváncsivá tett és ennek a megragadó címnek köszönhetem, hogy másodszor is kézbe vettem egy T. J. Klune regényt. 

    Fülszöveg: 

    Egy ​varázslatos sziget. Egy veszélyes feladat. Egy égető titok. Linus Baker, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársa az agglegények csendes, magányos életét éli egy apró házban, egy kiállhatatlan macskával, az esős és szürke nagyvárosban. Feladata, hogy a kormány által fenntartott árvaházakban élő gyermekek jólétét felügyelje. Egy nap berendeli a Rendkívül Magas Felső Vezetés, hogy életbevágóan fontos és szupertitkos küldetéssel bízza meg. El kell utaznia a Marsyas-szigeten működő árvaházba, ahol hat különleges gyermek lakik: egy gnóm, egy tündér, egy sárkánymadár, egy azonosíthatatlan, zöld paca, egy alakváltó törpespicc és a hatéves Antikrisztus. Linusnak el kell nyomnia magában a félelmeit, és meg kell állapítania, mennyire veszélyesek a gyermekek önmagukra, egymásra és a világra. Az árvaház vezetője a szimpatikus és kissé rejtélyes Arthur Parnassus, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a védencei és a saját titkai biztonságban legyenek.

    A Ház az égszínkék tengernél című kötetében a szerző ismét egy varázslatos helyre kalauzol minket, ahol megannyi csoda történik. Szívmelengető és egyben gondolatébresztő történet a másságról, előítéletekről és ítélkezésről. De számomra azt is nagyon jól bemutatta, hogy a minndenapi szürke mókuskerék fogságába mennyire bele lehet ragadni. Amit jónak hiszünk, mennyire messze áll a valódi boldogságtól.

    (tovább…)

  • Elképzelt terápia – Zsiros Petróczki Kitti

    A Lujzi élete és az Alfonz ikerlángja után az Elképzelt terápia is nagy kedvencem lett.

    Fülszöveg:
    Kevin élete jelentős fordulatot vesz, amikor egyik éjszaka belecsöppen egy terápiás foglalkozásba, ahol a terapeuta az életéről kezdi faggatni. Ahogy senki más, ő sem gondolja, hogy ez tényleg jelent valamit, vagy hogy egyáltalán foglalkoznia kellene vele, ám a terápiás ülés a következő éjszakákon folytatódik. Így idővel kénytelen elfogadni a helyzetet.

    Azonban a terápiás ülések alkalmával olyan kérdésekkel szembesül, amelyekre nem akar válaszolni, vagy nem akar foglalkozni velük. Végül ahelyett, hogy elmenekülne a tudattalanja elől, nyomozni kezd. Rövid időn belül érdekes dolgokat talál mind az interneten, mind a könyvekben, és a megszerzett információk birtokában egyre felkészültebben vesz részt az álmában zajló terápián. Ennek ellenére nem veszi komolyan, hogy az álom során elhangzó információk alapján az életében gyökeres változások állhatnának be, pedig az első pillanattól kezdve más irányt vesz az élete.

    Sok embernek okoz gondot, hogy miként tudna adott élethelyzetéből – amit börtönként él meg – szabadulni. Ritkán fordul elő, hogy a közvetlen környezet megoldást tudjon nyújtani, vagy legyen olyan személy, aki segítségére lehet. A regény főszereplőjének szerencséje van, hogy megleli segítőjét, aki felnyitja a szemét, és ezáltal feltárul előtte az a bizonyos „út”.

    (tovább…)

  • Viharszem – Neal Shusterman

    Kaszások kora-trilógia második része

    Folytatva a kaszások kora trilógiát, ahol megismerkedhettünk a halandóság kora utáni világgal, annak működésével és a kaszásokkal, a második részben sokkal inkább előtérbe kerül maga a Viharszem – az a mesterséges intelligencia, amelyre az emberek rábízták a világuk irányítását.

    Sokkal többet megtudhatunk Viharszem működéséről, az elveiről, és a saját maga által felállított keretekről, amelyeket nem képes, nem akar átlépni… vagy talán mégis?

    (tovább…)

  • Hogyan veszítsd el gyorsan a barátaidat és az ismerőseidet?

    Valószínűleg sokaknak ismerős a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt című film.
    Ha nem, röviden: a főszereplő egy cikk miatt tíz nap alatt akar elveszíteni egy pasit, ezért tudatosan olyan mintákat követ, amik általában tönkretesznek egy kapcsolatot.

    Összeraktam én is egy listát az elmúlt évek tapasztalatai alapján — nem párkapcsolatra, hanem általában az emberi kapcsolatokra vonatkozóan.

    • Kezdj el önismerettel foglalkozni
    • Menj el terápiába vagy pszichológushoz
    • Beszélj mélyebb dolgokról
    • Merj véleményt mondani — akár vallásról, politikáról is
    • Kezdj el változni, fejlődni
    • Valósítsd meg az álmaidat
    • Indíts vállalkozást
    (tovább…)

  • Van az a nő, akire mindenki egy kicsit irigykedik

    Van az a nő, akire mindenki egy kicsit irigykedik.
    Szép. Nem feltűnően, hanem csendesen tündököl. Mindig ápolt, mindig össze van rakva. Olyan, akiről azt gondolod: na, neki biztosan minden klappol. Van egy szép háza, egy autója és stabil munkahelye. Nem nagyon panaszkodik. Sőt, mindig kedves és mosolyog.

    És ahogy az élete állandónak és stabilnak tűnik, úgy érkeznek folyamatosan a csomagok is.

    Egy új ruha. Egy új krém. Egy még jobb szérum. Egy táska, ami „most tényleg az utolsó”. Apró dolgok, amik mindig csak egy kicsit ígérnek többet: hogy ettől majd jobban érzi magát, ettől majd valahogy helyére kerülnek a dolgok.

    Ha belépsz a házába, elsőre minden harmónikusnak és letisztultnak tűnik. Modern és sikkes.

    De ha maradsz egy kicsit tovább, észreveszed a dobozokat a sarokban. A kis zacskókat az ajtók háta mögött. Az ajtók sem olyan hófehérek már, barnító nyomok tarkítják. A fürdőszobájában a megannyi bontott flakon és smink. A kozmetikumok a csap mellett olyan szorosan sorakoznak, hogy egy élet is kevés lenne az elhasználásukhoz.

    És megjelenik egy furcsa érzés a harmónikusnak tűnő lakásban.

    Hogy ez nem a bőségről szól.

    Hanem valami hiányról.

    A nő maszkja, amelyet minden nap gondosan magára fest, egy pillanatra megcsúszik. A tekintete fáradtabbnak látszik, amit a tökéletesen felvitt alapozó sem tud elfedni.

    Az irigylésre méltó életben beáll a csend. Kimerülten és némán ül a nemrégiben felépített kandalló előtt a nappalijában. A tökéletesre manikűrözött körmeivel és újonnan rendelt selyempizsamájában. Egy pillanatra belenéz a narancssárga lángokba, és a másodperc tört része alatt átfut egy gondolat az agyán. Valamit nem vesz észre. És már a kezében is a telefon. Pitty. Pitty, pitty. A telefon ismerős hangon értesíti, hogy a tranzakció sikeres volt.

    Nem a dolgokkal, a ruhákkal vagy a kozmetikumokkal van a baj. Nem is azzal, hogy valaki ad magára. Hanem azzal, amikor ezek elkezdenek egy szerepet betölteni, ami nem az övék.

    Amikor nem díszítenek, hanem takarnak.
    Amikor nem örömet adnak, hanem pótolnak.

    És ez az a pont, ahol a történet már nem csak róla szól.

    Mert mindenkinek megvannak a maga „dobozai”.

    Nem feltétlenül a szekrényben. Néha a telefonban. Kapcsolatokban. Elfoglaltságokban. Folyamatos zajban.

    Ilyenkor kitöltjük a hiányt, vagy elfedjük a problémát. Közben kívülről nézve teljesen rendben vagyunk, és irigylésre méltó az életünk.

    Nehéz észrevenni a saját életünkben azt, ami hiányzik vagy gondot jelent. Sokkal könnyebb mások tökéletesnek tűnő élete alapján vágyakat gyártani magunknak, amelyekkel aztán elfedjük a valódi problémát.

    Mikor merünk egyszer úgy ránézni magunkra, hogy nem próbáljuk azonnal betakarni és elfedni a problémát valami mással?