Blog

  • Tuija Välipakka · Arja Lehtosaari – A lélek meggyilkolásának száz módja

    Nárcisztikus személyek áldozatai mesélnek

    „A beszélt nyelvben a nárcisztikus ember meghatározása alatt önimádó embert értünk, akinek osztatlan figyelemre van szüksége, folyamatosan önmagát és az általa elért eredményeket dicséri, törtetően viselkedik, fölényes, irigy.”

    Ezen szavakkal határozza meg a könyv a nárcisztikus embert.
    Mindenkiben található egy egészséges nárcizmus, akkor van baj, ha ez valamilyen oknál fogva torzul, és túlzott mértékű lesz, akkor beszélhetünk nárcisztikus személyiségzavarról.

    Azért is tartottam fontosnak erről a könyvről írni, mert egyre több az ilyen ember a társadalomban, egyre nagyobb az esély rá, hogy még ha nem is közvetlenül, de közvetve az ember találkozik vele.

    Ez a könyv valós példákon keresztül mutatja be ennek számos formáját, magyarázza el a fogalmakat, mondja el a torzulás lehetséges okait, mutat meg helyzeteket, úgy, hogy mindenki számára érthető legyen. Számos hosszabb, rövidebb történetet olvashatunk olyan áldozatoktól, akiknek a párja, szülője vagy éppen munkatársa volt nárcisztikus személy.

    A lelki bántalmazástól egészen a fizikai bántalmazásig, az apró szurkálódásoktól egészen a teljes megsemmisítésig, vagy fizikai tünetekig, vagy éppen az öngyilkossági kísérletekig – ezekre mind találhatunk példát.

    A nárcisztikus embert nagyon nehéz felismerni, mivel folyamatosan színészkedik, manipulál, észre sem veszed, és a bűvkörébe von. Ha mégis sikerül felismerni, még akkor is pokollá tudja tenni az életed.

    A könyv említi egy helyen, hogy a nárcisztikus képes lehet embert ölni anélkül, hogy hozzá kellene érnie.

    Nagyon megrázó volt olvasni ezeket a történeteket, főleg azokat, ahol a gyerekek szenvedték el a bántalmazásokat. Persze a történeteket már felnőttként mesélik el nekünk, de ezek mellett a többi történet is ugyanolyan lesújtó volt.

    Az áldozatok célja az volt, hogy segíthessenek más áldozatoknak felismerni a jelenséget, a könyv szerzői pedig ezek mellé a történetek mellé magyarázatot, megoldási javaslatokat tesznek, hogyan lehet kitörni ebből a bűvkörből, avagy pokolból az áldozatoknak, de sokszor maguk az áldozatok mesélik el, nekik hogyan sikerült.

    Sokan nincsenek tisztában ezekkel a fogalmakkal, ahogy azzal sem, hogy egy-egy áldozatnak mennyire nehéz ebből a szituációból kikeverednie, és miért van az, hogy sokszor évekig vagy évtizedekig tart.

    Hibáztatják őket, vagy éppen észre sem veszik, mert a nárcisztikus személy képes a környezetének egy teljesen más világot bemutatni, és az áldozatot beállítani a hibás félnek, minden probléma forrásának, akár még az áldozat saját családjánál is.

    Mivel az áldozatnak senki nem hisz, nem kérnek segítséget, nincs merszük hozzá, vagy ha kapnak is segítséget, még nem állnak készen. Meg kell értenünk őket is, és adott esetben kivárni, amíg készen állnak lépni.

    Nagy hatással volt rám ez a könyv, örülök, hogy elolvastam, és ezzel kicsit jobban megismertem ezt a témakört.

    Hogy egy kis érdekesség is legyen :)

    A nárcizmus kifejezés a görög mitológiából származik. Narkisszosznak születésekor megjósolták, hogy csak akkor érheti meg az öregkort, ha nem ismeri meg önmagát. Ez a látszólag önmagának ellentmondó jóslat valóra is vált.

    Sokan voltak Narkisszoszba szerelmesek, de neki senki nem felelt meg. Az egyik visszautasított nimfa, Ekhó, Nemesziszhez, a bosszúállás istennőjéhez fordult.

    Büntetése egy folyó partján érte utol, ahol megpillantotta saját tükörképét, és beleszeretett. Hiába próbálta magát megölelni a folyó tükrében, nem sikerült neki. Így ő is megtapasztalta a viszonzatlan szerelmet.

    Másnap reggel a folyóparton néhány nárciszt találtak csak, azóta a nárcisz az önimádat jelképe. (Ezért nem illik nárciszt vinni vendégségbe.) :)

    Fontos, hogy ez a könyv nem csak az áldozatoknak segíthet a probléma felismerésében, hanem a hozzátartozóknak, barátoknak is, hogy jobban el tudják képzelni ezt az egészet.

    Nehéz a kiút, de nem lehetetlen az áldozatok számára. És hogy mit tartogat maguknak a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők – nos, sokak szerint ez ma nem gyógyítható, a könyv is ezt írja le főként.

    Vannak azonban, akik azt mondják, kemény munkával és pszichoterápiával gyógyítható, de itt jön a nagy bumm: a nárcisztikusnak akarnia kell a gyógyulást saját magának.

    De mivel ő tökéletesnek gondolja magát, nem fog elmenni orvoshoz. És a kör bezárul.

    Sajnos több kutatás is azt mondja, hogy hozzátartozók ráhatására, ha el is ment a beteg, nem volt eredményes a terápia.

    Nálam 5/5, és mindenkinek ajánlom, mert szerintem minden olyan könyv, amiből kicsit jobban megismerhetjük magunkat vagy másokat, azzal csak nyerünk.

  • Kaszás – Neal Shusterman

    Kaszások kora-trilógia első része

    Ezúton is szeretném megköszönni Aurora Lewis Turnernek, hogy a figyelmembe ajánlotta a Kaszások kora című sorozatot, amelynek első részéről, a Kaszás-ról hoztam néhány ajánló sort.

    kaszás
    (tovább…)
  • Régi, új és komfort sorozatok 2. rész – Komfort sorozatok tinikorból és fiatal felnőttkorból

    Az előző részben főként arról beszéltem, mi lehet az oka, hogy egyes régi sorozatokhoz vissza-visszatérünk, és hogy miért nézünk szívesebben régebbi sorozatokat. Ebben a részben szintén a komfort sorozatokról lesz szó. 😊

    (tovább…)
  • Amikor inkább a régi sorozatokat választjuk

    Régi, új és komfort sorozatok 1. rész

    Nem tudom, ki hogy van vele, de én azt vettem észre az utóbbi években magamon, hogy egyre többször nyúlok vissza régi sorozatokhoz. Persze mellette nézek újakat is, és találtam is sok olyat, ami tetszik, de mégis vissza-visszatérek a régi, bevált sorozatokhoz. (Megjegyzem, én most 33 éves vagyok, tehát ami nekem régi lehet, valakinek már a kőkorszak, és fordítva, hiszen minden korosztálynak megvannak a saját maga régi sorozatai, de itt most elsősorban az én kedvenceimről lesz szó.)

    Mire a végére értem a cikknek, kiderült számomra, hogy ez egy egész cikksorozat lesz, hiszen itt most tényleg inkább a régi sorozatokat szeretném kiemelni, de vannak új komfortsorozataim is, és akkor még a filmek és könyvek sehol nincsenek.

    Miért is térünk vissza egy-egy régi filmhez vagy sorozathoz többször is?

    Ennek számos oka lehet. Igyekeztem néhány pontba szedni, hogy szerintem miért lehet. És annak mindkét oldalát, tehát pro és kontra is megvizsgálni.

    (tovább…)
  • Lili emlékére

    Hosszú útja van ennek a novellának, mert az első betűket még valamikor 2021-ben írtam le. Számos változata született, volt, hogy évekig nem nyúltam hozzá, aztán ismét elővettem, pont úgy, mint ahogy az ember a terápiába járás során feldolgoz egy-egy témát. A történet megérett arra, hogy közzé tegyem, és azt hiszem, én is. 

    Részlet a novellában szereplő egyik versből:

    Olvasás előtt szeretném felhívni arra mindenki figyelmét, hogy a novella érzékeny témát dolgoz fel, mint amilyen a családon belüli erőszak és a bántalmazás. Csak 18 éven felülieknek, és erős idegzetű olvasóknak ajánlott!


    A teljes történetet itt találod!

  • Rita Mae Brown – Bárcsak itt lennél

    Évekkel ezelőtt vettem meg Rita Mae Brown – Bárcsak itt lennél című könyvét, aki ismer, tippelhet: igen, a macskás borító miatt. Meg sem néztem, miről szól; tetszett a borító, tetszett a cím, és azzal a lendülettel ment is a polcra – és ott is maradt.

    Idén viszont újbóli lelkesedéssel megpróbálom apasztani a nem olvasott könyveim számát, és ennek örömére csináltam magamnak itthon amolyan zsákbamacskás küblit, amibe cetlikre felírtam a könyvek címét, amiket idén szeretnék elolvasni, és random húzok belőle. Így végre sorra került Rita Mae Brown Bárcsak itt lennél című könyve is.

    Amúgy aki szereti az ilyesfajta dolgokat, bátran ajánlom saját magatok szórakoztatására. Nekem megoldotta a „nem tudom, mit olvassak” kérdést: húzok, és azt olvasom. Bízom benne, hogy mivel nagy a szórás, olyat húzok, ami épp akkor kell nekem – eddig jól működött.

    (tovább…)
  • Vér és csont gyermekei (Orisha legendája 1.) – Tomi Adeyemi

    Mondhatnám, hogy megvett, de mégse!

    A történet kicsit nehezen indult be számomra — okozhatta ezt részben a hosszabb, leíró mondatok és sok, számomra ismeretlen kifejezés, amely az adott kultúrkörhöz tartozott. Orisha világa viszont nagyon megtetszett, és ez végül átsegített azon, hogy folytassam a történetet. Miután a szereplőink útra kelnek, a sztori egyre izgalmasabbá válik és olvastatja magát.

    Megölték az anyámat.

    Elvették a mágiánkat.

    El akartak temetni bennünket.

    Itt az ideje a felkelésnek.

    Zélie Adebola még emlékszik arra az időre, amikor Orisa földje zsongott a mágiától. Égetők gyújtottak tüzet, Árasztók terelték a vizet, és Zélie anyja, aki Arató volt, a lelkeket idézte.

    Ám minden megváltozott azon az éjszakán, amikor eltűnt a varázslat. Saran király hatalomvágyból megölette a mágusokat, megfosztva Zélie-t az anyjától és a népét a reménytől.

    A mágusok sötét bőrű, fehér hajú leszármazottait azóta is könyörtelenül elnyomják, de most lett okuk a reményre. Hála a király lányától, Amaritól megtudott titoknak, Zélie kap egy esélyt, hogy visszahozza Orisába a varázslatot, és felélessze a mágusok új nemzedékét. Ám tervének

    megvalósításában útját állja a kegyetlen trónörökös, Inan herceg, aki mindenáron be akarja fejezni, amit az apja elkezdett, és örökre el akarja tüntetni a mágiát.

    Zélie, bátyja, Tzain és Amari együtt menekülnek Orisa félelmetes vidékein. Ám a legnagyobb veszélyt nem Inan vagy a zord vadon jelenti, hanem maga Zélie, akinek nehéz megtanulnia, miként fegyelmezze az erejét – és egyre erősebb vonzalmát egy ellenség iránt.

    (tovább…)
  • Nőiesség – edukáció – vulvatükör

    Elsőre lehet furcsán hangzik a bejegyzés címe, de mindjárt elmondom, hogyan hoztam ezeket össze.

    Az elmúlt napokban belefutottam egy hölgy videójába, sajnos már visszakeresni nem tudtam, de nagyon szimpatikus lett. Nem emlékszem, minek kapcsán jutott ide, végül is arról beszélt, hogy a mai tizenévesek sokszor nem is tudják, mi az a menstruáció, vagy hogy ez mivel jár. Egyszerűen nem beszélnek róla a nők, az anyák a saját lányaiknak. Ez régen is így volt sok helyen, de gondolná az ember, hogy ma már azért nyíltabban merünk beszélni – és mégsem.

    (tovább…)
  • Régi Barátok

    Közelednek már régi “barátaim”

    Mindjárt elérik legbelsőbb határaim

    Félelem, Fájdalom kéz a kézben lépkednek

    Mögöttük az Üresség, már csak így érkeznek

    A sötétből intenek csontos kezeikkel felém

    Még egy lélegzet s megérkeznek elém

    Egyszerre vájják fekete körmüket belém

    Ezzel elvéve mindazt, mi csak az enyém

  • Csend

    Egy pillanat, s fagy ül a légben.

    Félbeszakad minden.

    A szó elakad,

    s a padlón sorra koppanak

    a szilánkokra tört hangok.

    Az idő kifeszül, mint fagyott víztükör.

    Elhallgat minden.

    Hideg falak fojtogatnak,

    semmi nem mozdul,

    csak a hiány rezdül.

    A szoba megtelik hangtalan zajjal.

    Némán állunk.

    Valami szétszakadt,

    s a lélegzeted is

    idegen benned.

    Csak egy pillanat, és máris beléd költözött.

    Csontig ér, nem ereszt.