Janne Teller – Minden
Komoly társadalmi problémákról (bullying, szóbeli bántalmazás, erőszak, gyilkosság, kirekesztés), az életről szólnak. Mindegyik egy-egy pofon volt a végére. Mégis azt kell mondjam a Minden megérte.
Először nagyon nehezen volt érthető számomra az írónő stílusa illetve, hogy miről is akar írni, főleg a Minden első novellája a Miért? ami egy párbeszéd narrálás nélkül, de a második novella már ütött.
Fülszöveg részlet:
Miért vannak előítéleteink? Miért közösítünk ki bárkit, vagy éppen miért emelünk zsarnokká? Miért hatalmaskodunk a kiszolgáltatottak felett? Miért vagyunk erőszakosak? Miért élünk vissza a bizalommal?
Teller tömör, szófukar, nyers prózájával és a metafora erőteljes használatával kényszeríti az olvasót az állásfoglalásra, nem ad kibúvót, minden egyes novellában döntenünk kell helyes és helytelen, jó és rossz között.
Nyolc történet, ami élesen belénk vág – asszimilációról és kirekesztésről, előítéletről és intoleranciáról, gyilkosságról és halálbüntetésről, erőszakról és bosszúról, integrációról és kulturális sokféleségről.
Nálam: 5/4,5
A Nyalóka, a Sárga fény, és a Madarak, virágok, fák volt talán a három olyan, ami igazán fájt. Egyiknél se erre a végre számítottam.
Majd jött az írónő utolsó novellája a Minden. Az első egy-két oldalnál úgy éreztem egy mukkot nem értek belőle, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy mosolyogva olvasom. Szerintem ezt a novellát minden írónak el kellene olvasnia.
A szerző utószava teljesen más megvilágításba helyezte az olvasott novellákat. Amíg én minden történetben a rosszat láttam és a fájdalmat, a társadalom összes negatív oldalát addig ezen sorok más megvilágításba teszik az egész kötetet.
A Minden című kötetet bár fiataloknak szánták, szerintem ez azon könyvek közé tartozik, amiket érdemes párévente újraolvasni. Mindig más lesz, amit „meghallunk” belőle.
Ezek után a Semmi című kötetet fogom elolvasni, kíváncsian várom. Ezúttal megtetszett a stílus. Olvastam már korábban Janne Tellertől a Macskaköröm című regényét de az nagyon nehezen befogadható volt számomra. Ki tudja, lehet most már máshogy lenne.
Kedvenc részek:
„És boldognak érezte magát, mert megoldotta a feladatot,és tudta, hogy egy napsütéses napon a kétcopfos, pirospozsgás kislány be fog jönni a hosszú feljárón,át a bezárt vaskapun, és rá fog mosolyogni a fára, és integetni fog neki, mire ő lemegy hozzá és együtt játszanak, és ő még több nyalókát ad majd a kislánynak, mert a barátja volt, és ez egyszer nem hibázott.”
Nyalóka
„Mit érdekel engem, hogy a szellőrózsa szellőrózsa-e vagy kutyatej. Fő, hogy tudom, hol nő, és oda tudok menni, hogy megnézzem vagy leszedjem, ha épp ahhoz támadna kedvem, ami eddig még nem fordult elő. Mert nőhet ott, ahol akar, és lehet egyszerűen egy piros virág, hát nem?”
Madarak, virágok, fák
„A Minden kimeríthetetlen. A Minden az emberiség egészéé. A Minden az a létezés, amin osztozunk, a belső hangunk, az, ami a sorok közt húzódik meg.”