Torma István – Remittenda
Torma István Remittenda című novellás és verses kötete egy nagyon érdekes olvasmánynak bizonyult számomra. Egy életmű második része, mint ahogy azt a fülszöveg is írja. Az elején kicsit tartottam tőle, hogy nem is biztos, hogy nekem való olvasmány lesz ez, de azért beleolvastam. A második novellánál éreztem, hűha ez jó lesz.
Fülszöveg:
Torma István életművének második részében továbbgörgeti gondolatait a világról, az átélt élet-élményeiről, amiket nyitott szívvel tár elénk.
Különleges hangulatú novellák, versek, hosszabb-rövidebb írások hozzák egymáshoz közel a szerzőt és az olvasót. Minden szó üzenetet, érzelmeket és vágyakat jelenít meg, miközben tűnődésre, elmélkedésre és néhol nosztalgiára hív minket.
A kötetben 8 ciklus köré rendezett alkotások találhatók, melyek több helyen átfedésben vannak a szerző már megjelent Örökmozgó című könyvével. Kiegészítik, megerősítik egymást, emellett új, izgalmas és nem várt fordulatokkal teli írások repíthetik el az olvasókat egy olyan gondolati síkra, amely csakis egy sokat megélt lélek mélyéről születhetett erre a világra.
A Remittenda, bár jelentése ’kimaradtak’, olyan sokrétű és érzelmes szerzemények gyűjteménye, hogy semmiképpen nem hiányozhat egy élet meséjéből.
Nálam: 5/4,5
Ez a novella pedig az Ablakmadár címet viseli. A novella bár rövid annál velősebb. Egy ablak nézőpontjából láthatjuk meg a szabadság és repülés iránti vágyat. Legalábbis én így értelmeztem, de ebben a kötetben számtalan olyan novella és vers akadt, ahol lehet hogy az én értelmezésem merőben eltér az íróétól. Ez a novella volt az egyik kedvencem.
Ahogy haladtam előre a kötetben találkoztam olyan írással is amelyiket nem értettettem, nem tudtam mihez kezdeni vele, ilyenkor raktam félre a könyvet. Aztán eltelt egy két nap és megint folytattam és újabb kincsekre találtam a magam számára.
Az életvisszaváltó című novella volt a második a Remittendából, amely nagyon megfogott. Egy komoly témát boncolgat azzal, hogy az emberek mennyire akarnak inkább más bőrében, életében élni és a sajátjukat gond nélkül eldobják, ám amit sokszor kívülről látunk az messze van a valóságtól, messze van attól, mikor valóban fel kell vennünk azt a bizonyos cipőt és abban járni. Zseniális írás és elgondolkodtató.
Ebből a novellából egy kis részlet:
„Sok minden történik egy ilyen helyen. Olyat is láttam, hogy valaki valamely félreeső helyiségben kicserélte a saját életét máséra, de ez általában nem vált be, mert belülről nézve, megélve egy sors annyira, de annyira más, mintha kívülről szemlélik.Némelyeken lötyögött, másokon szorult, volt, akit agyonnyomott az újdonság, vagy éppen elveszett a lehetőségekben.”
Több írás is akadt amelyet kiemelhetnék és végig vehetnék, mint A tűzfigyelő vagy a Forradalmi tömegközlekedés, azonban van a kötetben egy novella, amit ha egyet kéne választani, hogy miért érdemes elolvasni ezt a kötetet, akkor ezt választanám, ennek címe pedig a Lélekgyémánt. Ez a rövidke novella a könyv hátulján is szerepel. Szerintem nem véletlenül 😉
„A lélek vagy kis gyémántszemcsékké, vagy korommá alakul. Olyan aprókká, hogy szabad szemmel nem is látni. Ezért sokan azt hiszik, ha valaki meghal, eltűnik a lelke. Nem. Csak egyre több korom és gyémánt lesz a Földön.”
És akkor még egy két részlet a Remittendából, ami szintén tetszett:
„Sokan panaszkodnak, hogy halkan beszélek.
Én jól hallom magam. Nyilván túl jó a hallásom, ha halk beszédem is elég hangos nekem. Lehet, hogy ordítanom kellene, és akkor a túl jó hallásom miatt – elkerülhetetlenül – hallássérülést, vagyis kisfokú nagyothallást szenvednék. Ekkor hangosabban beszélnék, és halkabban hallanék.”
„– Bizony, a világon sok olyan dolog van, lehet, amiről nem tudunk! Például itt vagy te, Örökmozgó! Tudósok sokasága állítja, hogy örökmozgó elvileg sem létezhet, erre itt vagy te, mozognak a részeid, gondolkozol, beszélsz, mérhetetlen tudásod és bölcsességed van. ”