• Blogbejegyzések,  Rövid történetek

    Lámpa

    A lámpa elunta eddigi életét. Öreg volt és fáradt. Én csak megadtam neki a kezdő lökést, hogy véghez vihesse merész tettét. Tudhattam volna előre, hogy ebből baj lesz.Nem kellett volna közreműködnöm a halálában. Az idő lelassult. Fél szemmel még látom, ahogy megbillen és a következő pillanatban csattan a búra a fejemen és az arcomon. Éles fájdalom hasít belém. Másodpercek tört része alatt forog le az agyamban, a fejem bal oldalának annyi. Tele lesz vágással, ronda lesz életemen végéig. Nem bírom a vért, el fogok ájulni. De az arcom, mi lesz az arcommal? Meg kell barátkozzak az új, hegekkel díszített a külsőmmel. A fogaskerekek csak forognak és forognak míg a másodpercek nem peregnek. Miért nem tudtam jobban vigyázni. Miért pont akkor néztem felfelé? Elcsesztem a saját életem. Eddig se voltam kibékülve a külsőmmel, hogy fogom tudni elfogadni az újat? Hallom a csörömpölést a földön, még több darabra hullik szét a búra. A lámpának annyi. Befejezte eddigi életét. Millió darabban várja, hogy utolsó útjára elkísérjem. De miért pont az én arcommal kellett bevinnie magának az első halálos ütést, miért nem volt jó neki simán a földön millió darabra hullani? Hisz segítettem neki. A félelem átjárja testemet, nem bírok mozdulni. Meg kell néznem milyen károk keletkeztek. De vérem, nem fogom bírni. Az idő lassan elindul, a kezem megemelkedik és az arcom felé mozdul. Végig simítom, de az ujjaim nem éreznek semmit. Nem hiszem el, ezért megismétlem a mozdulatot. Semmi. Beletúrok a hajamba, ahol még fájdalmat érzek, de ott is semmi. Az adrenalin száguld az ereimben. Valamilyen csoda folytán megúsztam. Megfogadom, soha többet egy lámpának se segítek. 

  • Blogbejegyzések,  ÉN

    ÉN

    Sokadik nap 

    újra

    ÉN meghallotta azt az eget rengető mennydörgést amely egész Mimbuit megrázta majd észrevette a hatalmas esőcseppeket,  amik előtte hulltak a földre. A víz ömleni kezdett lefelé mégsem lett vizes. Felnézett de még mindig nem látott semmit csak a sötétséget. Mag előtt azonban látta az esőcseppeket sűrűn potyogni, látta, ahogy egyre több víz gyűlik össze előtte. 

    Vajon, hogy lehet az, hogy látom a vizet, de minden mást aminek körülötte kéne lennie, abból semmit. Pedig látom, hogy nem egy sima felületre esik,  mert valami megtöri a víz felszínét. És felettem is kell lennie valaminek, mert rám nem esik az eső. Már az is furcsa, hogy látom az esőt, lehet végre nekem is sikerül, ami KicsiÉNnek. 

    ÉN elgondolkodott, majd úgy döntött tesz egy próbát. Belead mindent ami csak tőle telik, és megpróbál figyelni. Felidézte, amiket KicsiÉNtől hallott. Az összes korábbi mondata ott kavargott a fejében. 

    Leült törökülésben, mély lélegzetet vett majd kifújta a levegőt. Minden idegszála megfeszült. Percek teltek el így, egyenletesen vette a levegőt, figyelt mégse történt semmi. 

    Ha most itt lenne kicsiÉN biztosan segítene valahogy. Olyan pozitívan tud állni mindenhez. Tele van élettel és vidámsággal és ….Ez az ez lesz az…

    ÉN vett újból egy nagy levegőt és megpróbált teljesen ellazulni. Hagyta, hogy átjárja egy kellemes, meleg érzés. Kinyitotta a szemét és meglátta, hogy nincs is teljesen sötét. Az égen apró pontok milliói világítottak felette.  Kicsit elmosódottak voltak az igaz, de már nem volt sötétben. ÉN hunyorgott, szemeit hol kinyitotta, hol becsukta. Kellett pár perc míg megszokta. Elkezdett tisztulni a kép. Minél jobban összpontosított, annál tisztábban rajzolódtak ki körülötte a vonalak. ÉN nagyon megörült, de ez a próbálkozás minden erejét kivette. Hirtelen erős fáradtság lett úrrá rajta, majd eszméletlenül feküdt el a fűben. 

    Napok teltek el így mire felébredt. Ébredés után, pedig a már jól ismert sötétség fogadta. Hatalmas csalódás lett úrrá rajta. Elöntötte a düh és a harag. 

     – Én próbálkozom miért nem veszed már észre, segíts kérlek. 

    Örülök, hogy próbálkozol. Gyakorolj tovább, jó úton haladsz. 

     – Te hallasz engem? 

    Eddig is hallottalak ÉN, csak Te nem hallottál engem. Sőt egyszer már beszéltünk is. 

     – Tényleg, de azóta se. Akkor most, hogy hogy sikerült? Nem értem

    Nem érted? Nem érzed magadban a változást? Nem tudod mit csináltál másként?

    – Igazad van, de érzem. És jobban is érzem magam. De csak egyszer sikerült és most újból csak a sötétség van. Miért nem megy nekem is olyan könnyen mint Neki?

    Mert Te más vagy.

    – Önző és szívtelen. 

    Ez nem igaz, de igen, nagyon csúnyán bántál vele. 

    – Megbocsát nekem?

    Nem tudom. Ezt neked kell kiderítened. 

    – Jól van? 

    Én azonban erre már nem kapott választ. 

    KicsiÉN nem volt jól, napról napra egyre gyengébb volt. Már nem az a boldog, vidám KicsiÉN volt, aki az elején. De ezt ÉN nem tudta, és nem is gondolta, hogy tettei és szavai milyen következményekkel jártak. 

    Valami új érzés fogta el. Erős és fájdalmas. Mégis mintha új erő ébredt volna benne. Leült és azt tette amit a Hang mondott neki. Gyakorolt. ÉN igazán megpróbált figyelni, de nem ment neki könnyen. Minden próbálkozásnál előrébb jutott egy kicsivel. Pár nap elteltével már látta a fákat, az állatokat, látta az erdőt, a tájat. Látta az eget és a csillagokat. Azonban a napot nem sikerült meglátnia. Akár hányszor próbálkozott ahogy az éjszaka véget ért, ő újból sötétségbe került. 

    De legalább ma már nem ájultam el. Ez is valami. 

    Hanyadt dőlt a fűben és az éjszakai eget bámulta. A hold bevilágította egész Mimbuit. 

    A csillagok gyönyörűen ragyogtak felette. Eszébe jutott KicsiÉN és minden ami azóta történt, hogy ide kerültek. Hatalmas könnycseppek gurultak végig az arcán, egészen le füléig, onnan pedig sorra hullottak le fűbe. Fájdalom járta át a testét, és kezdte megérteni, hogy amit érez az nem más mint a bűntudat. 

    Órák teltek el de ő egy millimétert se mozdult. Mikor végre döntésre jutott kezdett megnyugodni. 

    ÉN annyira el volt foglalva gondolataival és érzéseivel amik végre felszínre törtek benne, hogy észre se vette, hogy egy gyönyörű, de teljesen áttetsző virág nyílt közvetlenül mellette. Szirmai a fülét kezdték el csiklandozni. 

    Mi ez? Furcsa, amikor lefeküdtem még nem volt itt. Nem láttam még ilyen virágot. Miért nincs neki színe?

    Talán mégis van remény számukra…

     

  • Könyvajánló

    Mike Menders – Macsóbőrben

    Sziasztok!

    Mielőtt belekezdenék a könyv szigorúan 18 éven felülieknek ajánlott!

    Nemrégiben bukkantam rá a facebook-on egy csoportban Mike Menders Macsóbőrben című művére. Nagyon sokan írtak róla pozitív véleményt, így hát megrendeltem.
    Úgy álltam neki az olvasásnak, hogy annyit tudtam: erotikus és humoros.

    A könyv borítója

    Szerettem nagyon ezt a kis könyvet, és ahogy az író egy kommentárjában korábban nekem ajánlotta, hogy “mint tudjuk, hogy nem a méret a lényeg :)” (bevallom, engem már akkor megvett a humorával, tudtam, hogy rossz már nem lehet) és be kell valljam, igaza is lett. Had mutassak egy ezzel kapcsolatos képet 😀

    A képre kattintva az író saját oldalára juttok 🙂

    A könyv ugyan rövid, de annál velősebb. Szuper kikapcsolódást nyújt egy estére, vagy egy délutánra kint a szabadban.

    Meg kell jegyeznem, hogy a humor és erotika mellett szerintem elég komoly mondandója van a könyvnek. Én minden könyvből megpróbálok valami tanulságot levonni, vagy elképzelni mi is lehetett az, amit esetleg az író is elképzelt az olvasói számára a szórakoztatáson kívül. Görgessen lejjebb a következő bekezdésre, aki nem szeretné tudni előre, hanem saját maga szeretné levonni a következtetést. Szóval, amit számomra adott, hogy váltsuk valóra az álmainkat, merjünk élni úgy, ahogy szeretnénk, és tegyünk is ezért. Mert ha nem teszünk, az élet elmegy mellettünk, és az álmok csak álmok maradnak.

    Nálam a könyv 5/5 volt <3, csak 18 éven felülieknek ajánlom, de azoknak nagyon 😀 és nem csak nőknek, szerintem a férfiak is megtalálhatják a saját szórakozásukat benne. Nyugalom, semmi romantika nincs benne kedves férfiak, nem olyan, mint a jól ismert trilógia 😀 😉

    A könyvet az alábbi linkre kattintva tudjátok megvásárolni:

    https://shop.newlinekiado.hu/Mike-Menders-konyvek

    Kedvenc rész:
    “Kérem, ne csodálkozzon annyit doktor úr! Itt a szokott reggelije. Biztosan megint sokat ivott az este – tette hozzá együttérző mosollyal a lakáj. “
    “Ő a legjobb…munkaerő…”
    “Upsz! Maradt két percünk? – vigyorgott meglepetten. “

    A képek forrása az író oldala és maga az író.

  • Könyvajánló

    Karl May – Az Ezüst-tó kincse

    Igazság szerint én gyerekkoromban nem a regénnyel kerültem kapcsolatba, hanem a társas játékkal. Nagyon szerettem vele játszani, bár sajátom nem volt. Így megfogadtam, ha egyszer lesz alkalmam szerzek egyet magamnak. Nos ez pár éve valósult csak meg, egy újabb kiadást sikerült megvennem. Az első kiadás ugyanis 1986-ban volt, természetesen a játék és minden tartozéka ugyanaz, csak kicsit élénkebb színekkel rendelkezik. 

    Innen indult az ötlet, hogy el kellene olvasni a könyvet. Nagyon régóta megvan már a könyv, nem is emlékszem kitől, vagy hogyan sikerült ezt a képen is látható, eléggé saláta állapotú példányt megkaparintani. 

    A regényt először 1894-ben adták ki, de azóta számos alkalommal megjelent már. Ifjúsági regényként tartják számon, de én nem bánom, hogy csak most, felnőtt fejjel olvastam el. Engem így is teljesen magával rántott ez a vadnyugati, indiánokkal, banditákkal és vadászokkal teli világ. Megismerkedhetünk a regényben a híres Winnetou-t, Old Shatterhand-et és Old Firehand-et. 

    Mellettük persze sok más szereplő is felbukkan és ha kedvencet kéne választanom nehéz lenne, mégis talán Droll nénit és Nagy Medvét mondanám. És bármily hihetetlen még a banditákat is sikerült megkedvelni. 😀  Egy egész kalandsorozaton vehetünk részt, végig követhetjük hőseinket az egész vadnyugaton át, ahol hol a banditák, hol pedig a jó fiúk kerülnek közelebb az Ezüst-tó kincs megszerzéséhez. 

    A regényt 1962-ben filmesítették meg, ami akkoriban igen nagy szabású filmnek számított. Az utána következő években, még sok más Karl May regényt elevenítettek meg,, amik bár nem értek el akkora sikereket, de így is nagyon sok rajongóra tettek szert. 

    Tudom a mai felgyorsult világban, ahol az izgalmasabbnál izgalmasabb könyvek, hihetetlen grafikával és élethűen megalkotott játékok, 3D és 4D-s mozi élmények várnak ránk, az itt felsorolt könyv, film és társas már nem rúghat labdába sokaknál. 

    Én mégis teszek egy próbát és ezeket ajánlom mindenkinek, gyerekeknek, felnőtteknek, családoknak. Ezek is tudnak ugyanolyan jó élményt nyújtani, ha nem jobbat.

    Nálam 5/5 volt. Kedvenc idézetet nem tudnék választani, az egész 🙂 

    És hogy a regénybeli indiánokat idézzem “ Uff, én beszéltem”