Sáfrán Judit – Az írisz áldozata
Az Örökölt királyság 2.
Az Örökölt királyság 1. része, Az írisz emlékei egy nagyszerű és izgalmas világot tárt elénk, Cyliával és Keinnal valamint barátaikkal (Héron, Sophie, Erik).
Szerettem az első részt így nagyon megörültem, amikor Judit felajánlotta, hogy elolvashatom a második részt.
Izgalmakban és titkokban gazdag volt az Örökölt királyság 2. és egyben záró kötete is, Az írisz áldozata.
Fülszöveg:
Egy lány, aki a múltat keresi.
Egy férfi, aki bűnt követett el.
S egy testvér, aki rossz útra tért.
Cylia és Kein fogságba esett a Hitetlenek Birodalmában. Míg Cyliát fivére mérgező akarata tartja kordában, addig a társát börtönbe zárják. Mindketten a szabadságra vágynak, azonban egymás nélkül nem menekülhetnek.
Egy veszedelmes társadalomban kell megtalálniuk az igazság darabkáit, ahol a manipulatív Solo irányítja a szálakat. A háttérben gonosz erők munkálkodnak, ők ketten pedig még csak nem is sejtik, hogy egy őrült gépezet fő mozgatórugójává váltak.
Sötét titkok, természetfölötti erők és elfelejtett emlékek szövik össze a leendő uralkodók sorsát.
Vajon a két fiatal egymásra találhat a buktatókkal teli úton?
Meg tudják akadályozni a lassan háborúvá fajuló eseményeket?
Az Örökölt királyság letehetetlen második kötete egy veszedelmes utazásra hív, melynek minden pillanatát áthatja a remény.
Szereplők továbbra is szimpatikusak voltak. Visszaolvasva mit írtam róluk, akkor Erik és Chlodvig voltak azok, akikkel nem tudtam teljesen kibékülni.
Eriket végül nagyon megkedveltem, bár az első részben még egy kanál vízben meg tudtam volna fojtani. Csíptem a srác humorát és bár olyan sokat nem kapunk belőle mégis az ő karaktere nagy fejlődésen megy keresztül.
Chlodvigról még kevesebbet hallunk Az írisz áldozatában, ezt kicsit sajnáltam, de egy annál izgalmasabb történetet kapott végül. Jó volt megismerni nem csak az ők, de a szülők hátterét is kicsit.
A Hitetlenek birodalma is nagyon jól fel lett építve, én teljesen magam elé tudtam képzelni a várost és bár érdekes volt, azért nem szívesen időztem volna ott sokáig. A Kegyelem Földje hívogatóbb még mindig.
Chlodvig és a SAV szál különösen tetszett, nagyon jól meg lett alapozva neki, hogy a végére nagyobbat üssön, mint ahogy Ódália is nagy szerepet kapott. Solo történetén annyira nem lepődtem meg, sőt valahol vártam is, az első részben sejtettem, hogy nem lehet csak ennyi a történetben.
A regény végére nem maradt bennem semmi hiány, minden a helyére került. Tetszett a vége, kicsit szomorú voltam, de úgy gondolom Az írisz áldozata méltó vége Cylia, Kein és Solo történetének.
Kedvenc részek:
„Sokáig senki sem ismerte fel, hogy az élet és a halál kölcsönös együttműködése nélkül széthullik a világ. A halált éppúgy tisztelni kell, ahogyan az életet. Az ő versengésük és kölcsönös vonzásuk visz minket előre.”
„Két lélek közös élettel.”
„– Jól hallottam? Csak nem azt mondtad, hogy a „barátaidat”? – kérdezte társam visszafojtott mosollyal.
– Hogy micsoda?
– Azt mondtad: fedezted a barátaidat. Cylián, Héronon, Sophie-n és rajtam kívül mást nem fedezhettél. Vehetem ezt érzelgős vallomásnak? – vigyorodott el.
Erik arcára őszinte döbbenet ült ki. Zavartan megvakarta a fejét.
– Megesik, hogy olyasmi csúszik ki a számon, amit nem gondolok komolyan. Én sem lehetek minden másodpercben éber.”