Sáfrán Judit – Az írisz emlékei
Örökölt királyság 1.
Sziasztok!
Nagyon örültem, amikor Sáfrán Judit felajánlotta, hogy elolvashatom Az írisz emlékei című könyvét. Bevallom a könyvet több olvasói csoportban is láttam már korábban és a borítója nagyon tetszett, de mivel halomban állnak az olvasatlan könyvek így is, előbb azok létszámát szerettem volna csökkenteni.
Fülszöveg:
A tizenhat éves Cylia öt évvel ezelőtt elveszítette minden emlékét, s azóta sem sikerült azokat visszanyernie. Az éjszakánként rátörő rémálmok miatt pszichológushoz jár és az ő segítségével igyekszik helyretenni zavaros világát, ám ezt a szülei nem nézik jó szemmel.
Amikor egy rémisztő támadás alkalmával a valóságban is szemben találja magát álombeli megmentőjével, Keinnal, ráébred, hogy képzelgéseinek köze lehet a múltjához, és senki sem az, mint akinek mutatja magát.
A válaszok után kutató lány szembesül az igazsággal, miszerint egy hátrahagyott uralkodói ház leszármazottja, akit ellenségei, a hitetlenek üldöznek. Döntésre kényszerül; választhatja szülei bujdosó életét, vagy visszatérhet szülőhazájába, hogy megismerje a múltját, és vele együtt felvállalja a trónörökös szerepét.
Vajon képes beteljesíteni a sorsát egy párhuzamos világban, ahol mindent áthat az istenek ereje?
El tudja fogadni, hogy az életével mostantól nem csak ő rendelkezik?
teljes fülszöveget itt találjátok
Kiadó: NewLine
Borító: Ashley Redwood
Szöveggondozás: NeylaGrey
Nálam: 5/5
Egy ideje már elég nehezen tudtam egy könyvben teljesen elmerülni vagy kikapcsolni, valamiért hiába tetszettek is a könyvek, mégsem volt az az igazi jó érzés mint amikor egy igazán jó könyvet olvasok, ami teljesen beszippant. Több könyvbe belekezdtem majd volt hogy napokig nem is olvastam. Judit könyve azonban kirángatott ebből a mini válságból mielőtt még, még jobban elharapózott volna.
Nagyon tetszett a világ felépítése, ami bár nem volt egy teljesen, minden elemében új világ, mégis teljesen elvarázsolt. A különböző királyságok, bár ebben a részben főként a bolgárokat ismerhetjük meg. Érdekesek voltak az újdonságok a párhuzamos világban, főleg az összekötött életek fogalma.
A karakterek közül nem tudnék olyat mondani, akit ne kedveltem volna meg. Cyl és barátai (Héron, Sophie, Kein) nem mindennapi puttonyt kaptak a nyakukba mégis teljesen normális fiatalokként viselkednek. Bevallom Erik volt talán az egyedüli akivel hullámzó volt a kapcsolatom, őt vagy kedveltem vagy a kanál víz esete forgott fenn. Nem mondom hogy a könyv végére nem értettem őt meg, de van egy olyan érzésem, hogy lehet túl nagy bizalmat szavaztam neki, de mindenképp egy olyan karakter, aki jelenlétével felbolygatja az eseményeket.
Chlodvigra nagyon kíváncsi lettem, remélem a következő részben a nagyszájú ám annál búsabb képű srácról is hallunk még.
A történet vége nekem teljes mértékben meglepetés volt, nagyon nem erre számítottam, kicsit fel is háborodtam, de aztán volt egy fél mondat, ami elindította a fantáziám és talán nincs minden veszve 😀
Összeségében tényleg nagyon tetszett, teljes ki tudtam kapcsolódni olvasás közben.
Azt hiszem, most már csak ki kellene várnom a folytatást 🙂
Hálásan köszönöm Sáfrán Juditnak, amiért bizalmat szavazott nekem és megajándékozott ezzel a regénnyel.
Kedvenc részek:
„Puma, mert mégis csak ő akarta elmagyarázni a valláshoz köthető tanításokat. – A társak akkor lesznek elválaszthatatlanok és a legerősebbek, ha az énük azonos színűvé válik. Amint ez beteljesedik, Nethel teljesíti egy kívánságukat.”
„A szél dallamot sodort magával. A szomorú hangokat visszahallottam a fák susogásában, a fű neszezésében, a bogarak ciripelésében. Engem szólítottak. Olyan előérzetem támadt, mintha az egész világ rám figyelne, mintha a sorsom most érne el a fordulópontjához.”
„Cyl, nem akkor vagyunk a legerősebbek, amikor önmagunkért harcolunk, hanem akkor, ha képesek vagyunk másokat a hibáink ellenére szeretni, és értük küzdeni.”
falakmögött
Egy hozzászólás
Visszajelzés: