Varga Szilárd – A mágusok ideje
Sziasztok!
Varga Szilárdtól A mágusok ideje immáron már a harmadik könyv a sorban, amit olvastam.
A Lele és Lilla kalandjai a bűzös mocsárban meseregény volt az első kötet, aztán a Kerülő utak, egy kémregény. A mágusok ideje pedig egy spiritualitással foglalkozó könyv.
Az eddig olvasottak közül ez az utóbbi volt, ami a legnagyobb hatást tette rám, de talán azért is, mivel egy ideje én is elkezdtem ezzel a témával foglalkozni.
Fülszöveg:
Egy kis társadalomkritika, némi krimi és egy maroknyi spiritualitás forr eggyé a kezében tartott könyvben. Varga Szilárd regényében a mai elidegenedett létünk súlyos erkölcsi problémáira keresi a megoldást, hangsúlyt fektetve a nyitott szemmel és szívvel létezésre, a társadalmi felelősségvállalásra, az erkölcsileg önmagából kifordult nemzedékek ébredésére. A két szálon induló történet eggyé forr a megoldás keresésében, melyet az író a régi magyar táltos-hit világában talál meg. Mindazok, akik elolvassák a könyvet, érzelmi hullámvasútra ülnek fel. Megdöbbenés, szomorúság, felháborodás, izgalom, remény és bizakodás váltja egymást az olvasóban, miközben a történet a megoldás felé halad. Nyitott lélekkel… csakis így szabad hozzákezdeni Varga Szilárd nagyszerű könyvéhez.
Nálam: 5/5
A kötet elején lévő két első fejezetet olvasva azt hittem két különálló novelláról van szó. Mindkettőben egy elég erős társadalomkritika fogalmazódik meg. Az első talán még inkább szíven ütött, hiszen az elidegenedés napjainkban egy olyan jelenség, amellyel minden nap találkozik az ember. Nem kell messzire menni, elég ha körülnézünk magunk körül, a tömegközlekedésen vagy a munkahelyünkön.
Pontosan innen indul a könyv is, annyira hétköznapi a sztori, hogy pont ez az ami közel hozza hozzánk és mégis sokakban valószínúleg felháborodást is kelt. De vajon maga a probléma nem valós? Dehogynem.
A második történet kicsit már extrémebb esetet mutat be, de sajnos, annyira nem extrém, hogy ne hallottunk volna már róla a hírekben vagy ne ismernénk valaki olyat, aki már hallott vagy érintett volna ilyen eset. És hogy mennyire volt jogos xy reakciója? A lényeg most sem ez, hanem hogy a probléma napjainkban nagyon is jelen van, bizonyos emberek feljebb valósága, ittas vezetés és eltussolás. Ugye nem is olyan ismeretlenek ezek a szavak.
A könyv harmadik fejezetétől kezdett összeállni a kép bennem és itt ért az első igazi nagy meglepetés. Nagyon örültem, hogy a szálak elkezdtek összefonódni és a történet egy egész más irányt vett. Itt jött képbe a spiritualitás is. Engem teljesen levett a lábamról ahogy a két főszereplőnk ezzel a jelenséggel, fogalommal ismerkedik.
Gyönyörű, felkavaró, tanulságos történet. Mindenkinek csak ajánlani tudom, akit érdekel ez a témakör és annak is akik ebben kevésbé hisznek, mert ennek a könyvnek számos mondanivalója, üzenete van és szerintem mindenki fog benne olyat találni amit hasznosítani tud. De ha csak annyit fog magába emelni, hogy kevésbé fogja félre fordítani a fejét egy rászoruló embertársa mellett, már nyert ő is és mindenki más is.
Kedvenc részek:
„– A tudás teszi szabaddá a világot, és a tudást mindenkinek elérhetővé kell tenni.”
„– Köszönöm neked, hogy része lehetek világot formáló tetteidnek. Neked hála megérhetem hát, hogy eljön a mágusok ideje. Láttalak már meghalni hadúrként és királyként, de nagyobb emberként még soha.”
„…Néha előfordul, hogy a tiszta égbolton nem figyelmeztetnek a felhők, hogy egy villám készül lecsapni. Talán messziről szemlélve ezek a villámok nem tűnnek nagynak, mégis megesik, hogy nyomukban hatalmas és alattomos vihar jár, ami félelmet kelt még a távolból szemlélődökben is. Megfigyelésem szerint ilyenkor a vihar mindig eljön.”
A szerző honlapját és blogját itt találjátok: https://kreagraf.hu/