Erberling Judit – Szirmok
Sziasztok!
Erberling Judit második verseskötetét olvastam el a napokban. Nem vagyok egy vers olvasó, ami kicsit fura lehet tekintve, ha valami nagyon bánt általában mindig verset írok. 🙂
A Szirmok című kötet azonban immáron másodjára bizonyította számomra, hogy talán mégis többet kellene olvasni.
Fülszöveg:
A Szirmok bájos, nőies külsejével hívogatja az olvasót, azonban a női lélek mélye nem mindig olyan bársonyos, mint a lehulló virágszirmok… Az élet egy átmenet, minden elmúlik, a bú és az öröm is, csak rajtunk múlik, hogy melyik része ragad meg bennünket jobban.
A kötet a természet, az ünnepek, az álmok és az érzések – legyenek azok akár pozitívak, akár negatívak – köré gyűjti a verseket kis csokrokba, ahogy a szél is olykor kisebb kupacokba fújja a lehullott virágszirmokat.
Szálljunk együtt szirmokként a gondolatok szárnyán!
Borító: Ashley Redwood
Szöveggondozás: Fülöp Zsolt István
Kiadó: NewLine Kiadó
Nálam: 5/5
Az itt szereplő verseket talán még inkább hozzám közelinek éreztem, mint a Vers a tengerben című kötetben szereplőket. Megfogtak főként a természetről és az érzésekről szóló versek, de igazából nehéz megfogalmaznom mi és miért tetszett. Egyszerűen jó érzés volt olvasni, mondani magamban, szinte érezni. <3
Judit engedélyével a héten közzé is tettem illetve teszek egy-egy versszakot néhány kedvencemből. Ezek ezen bejegyzés végén is szerepelni fognak, remélem nektek is hasonló örömötök telik bennük, mint nekem.
Gyönyörű verseket kaptam az írónő által, mélyeket, vidámakat egyaránt. De számomra mégis talán két szó volt, ami eszembe jutott tiszta és őszinte. Köszönöm Juditnak, amiért bepillantást engedett bensőjébe.
Kedvenc részek ahogy ígértem:
Porszemként részlet
„Apró porszemként szállok a világban,
otthon-végtelen, s egészen bejártam.
Repülök messzire, közel és távol,
suhanok a térben…időben…bárhol…”
A bagoly éneke részlet
„Búcsúzik a Nap, már pihenni készül,
utolsó táncával az éjbe szédül.
Hívja a Holdat, éjjeli testvérét,
ő vigyázza majd fénytelen szentélyét.”
Broken részlet
„Most nem röppen fel újra, nem játszik már többet,
védené a szívét, mely darabokra törhet.
De jaj, mit látok? E szív apró darabokban,
s egy fájdalmas sikoly hallatszik valahonnan…”
falakmögött