Pihenni

Pihenés három szinten

Sziasztok!

Hajlamos vagyok abba a hibába esni újra és újra, hogy túlhajtom magam. Túl sok feladatot veszek a nyakamba, túl sok tennivalót akarok elintézni rövid idő alatt és olyan dolgokra bólintok rá, amit lehet, hogy nagyon szeretnék és még tehernek se érzem, mégis idővel azzá válik. Elfelejtek pihenni.

Azt most tegyük félre, hogy a hangulat ingadozás és energiaszint ezzel milyen összhangban áll, oda vissza kapcsolódnak, egybe fonódnak. 

Ezeknek számos más befolyásoló tényezője is van, többek között a megfelelő táplálkozás, több mint ahogy azt gondolnánk, de nagyban befolyásolhatja ezt a személyiségünk, munkahelyünk, környezetünk is. Ezektől most igyekszek eltekinteni és csak magára arra a szóra figyelni, hogy pihenni. 

Ti pihentek eleget? Jöhet a kérdés mi számít pihenésnek. Mindenkinél más, pont ezért mások nevében nem tudok nyilatkozni, csak a saját példámat tudom felhozni. 

Pihenés nálam az, amikor annyira el tudom magam engedni, hogy nem görcsölök semmin, nincs bűntudatom semmiért (más feladatokat hanyagolok, stb), teljes mértékben élvezni tudom és töltekezni abból, amit akkor abban a pillanatban csinálok. Talán így fogalmaznám meg, mert szerintem a pihenésben nem csak a fizikai testet, hanem a szellemet és a lelket és bele kell venni. 

Én arra jöttem rá, hogy hiába pihen a testem, ha lelkem és a szellemem nem tud, képtelen rá. Ideig óráig elég ugyan a test pihentetéséből nyert erő, de hamar kimerül az így feltöltött elem és újra abban az állapotban találom magam, hogy mérhetetlenül fáradt vagyok. 

És ha most a fent említett kérdésre válaszolnom kellene, azt kell mondjam NEM!!

Az embernek vagy nincs anyagi forrása, vagy az életkörülményei nem engedik meg, vagy fel sem ismerik azt a problémát, hogy az lelkükkel és a szellemükkel nem foglalkoznak. Valami mindig van, ami ezt a pihenési időt akadályozza. 

Most azt az állapotot keresem, amikor mind a hármat tudnám pihentetni. Eddig maximum csak percekre tudtam elérni meditálás során, amikor egyáltalán sikerült meditálnom. Persze sokan ódzkodnak ettől, ezt is meg tudom érteni. De valami akkor is kell, mert lényünk előbb utóbb elfárad. Kell neki a töltődés mind a három szinten. És még ha nem is tudjuk ezt az ideális állapotot létrehozni, hogy ez egyszerre valósuljon meg, de törekedni kellene, hogy legalább külön külön, de mind valósuljon meg, figyeljünk mind a háromra. 

Sokan abba a hibába esnek, hogy csak a fizikai testet pihentetik, de közben örlődnek vagy aggódnak. Sajnos az ilyesfajta pihenés egy idő után már nem elég, és akkor jön az, hogy az ember leereszt, nem tudja mi baja, de semmi se jó, állandóan fáradt, és hiába alszik az se használ. 

Nem tudok rá megoldást adni senkinek se, épp csak a jelenségről szerettem volna beszélni. Még én is taposom ezt az utat és keresgélek ezerrel, mi a jó nekem. És itt jön be az önismeret. Amíg nem ismered eléggé önmagad és a határaid, hogy tudnád megadni magadnak azt, amire szüksége van a testednek, a lelkednek és a szellemednek?

Ha érdekel miket gondolok az önismeretről vagy milyen problémák foglalkoztatnak, akkor a blogon itt találod majd meg a cikkekket vagy ha nem szeretnél lemaradni, fel is iratkozatsz. 🙂

falakmögött