Könyvajánló

Demeter Attila – Végül… a végtelen

Sziasztok!

Egy játék keretén belül sorsolták ki nekem ezt a könyvet elolvasására és annyit elöljáróban elmondhatok, hogy néha jó ilyen játékokban részt venni, mert sosem tudhatjuk előre mit is sodor felénk az élet. 

Nézzük először is a fülszöveget. 

Az ​érettségi előtt álló Mariann és az öccse kételkednek mindenben, még abban is, amit a saját szemükkel látnak. Mariann már rájött, hogy akad különbség közte és a többi ember között, mégsem értékeli túl magát, hiszen nem varázsló – pedig jó lenne. Erik, a kilencedikes fiútestvér viszont dagad az önbizalomtól.

Minden oroszok fáraója, Második Kulikov gondoskodik arról, hogy Lagin, a foglya ne szökhessen meg. A megfelelően kemény elbánás miatt a fáraó a lányát küldi a tartományi székhelyre, és Lajna hercegnő sok munkát ad a korbácsot Ízisz és Ozírisz nevében csattogtató pribékeknek. A börtönből, ahol a fiatal fegyverkovács raboskodik, egyetlen út vezet kifelé, azt hatalmas pallossal felfegyverzett alabárdosok őrzik. Más kijárat nincs… vagy mégis?

A testvérpár áthág néhány szabályt, és felforgatják maguk körül a világot.

Bár a történet sci-fi, a megértéséhez nem szükséges műszaki diploma. Lányoknak, fiúknak, szánt szórakoztató olvasmány a tizennégy éves korosztálytól a kilencvennégyesig bezárólag.

Mielőtt belekezdenék itt az élmények mesélésébe a borítóról ejtenék pár szót. Nekem nagyon nem jött be és utólag, elolvasva a könyvet sincs sok köze a történethez. Amúgy se szeretem az ilyen teljes alakos borítókat, de itt még inkább rossz választásnak gondolom. Szóval maga a borítót nézve biztosan elmentem volna a könyv mellett, ami nagy hiba lett volna. 

Amikor először megláttam, hogy sci-fi, hát mondom ez se lesz az én könyvem, de igaz ami a fülszövegben szerepel, tényleg bárki számára érthető a dolog és sokkal inkább kaland regény, mint sci-fi, már amennyire én ezt meg tudom állapítani. 

A múlt és a jövő találkozik a történetben, mindkettő egy alternatív világban, a miénktől kissé vagy nagyon eltérő történelemmel. A szereplők fiatalok, kíváncsiak és bátrak. Adja magát, hogy kalandokba pottyanak, még ha a körülmények nem is túl vidámak mindig. 

Nehéz spoiler mentesen bármit is írni, de talán nem lepődtök meg ha azt mondom, hogy a jövő és a múlt szereplői találkozni fognak. Tetszett Mariann képessége és a köré épített háttér, mint ahogy az alternatív múlt és jövő is szuper háttér volt a szereplőknek, akiket egytől egyig megkedveltem (Mariann, Eri, Ismet, Lagin). Nah jó, majdnem mind 🙂 

A könyvben több helyen találtam olyan magyar szavakat, amiknek bizony keresnem kellett a jelentését, ami nem volt számomra zavaró, sőt inkább érdekes volt.  

Egy-két helyen volt csak hiányérzetem a könyvben illetve ugye az alternatív történelemnél éreztem némi zavart magamban, ahol talán picit jobban ki kellett volna fejteni és több információt adni az olvasóknak. Ezt főleg azért is gondolom így, mivel ifjúsági könyv is, (legalábbis moly-on rajta van a címke). Nem tudom egy mai fiatal mennyire van tisztában azokkal a politikai, történelmi dolgokkal amik a regényben a jövőbeni idővonalon lévő gondok alapjait adják. 

Nálam 5/4. Jó volt, kalandos volt és aki szereti az ilyen jellegű történeteket, szerintem azoknak még inkább fog tetszeni. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt nagyon örülök neki, hogy az utamba sodródott. 

Kedvenc részek:

„– Ne törd ezen a fejed! Van erre nekem egy elméletem. Az embernek a képességeihez mérten kötelessége segíteni másokon, és akkor elvárhatom a sorstól, hogy segítséget kapjak, amikor nekem van rá szükségem. Persze ezt nem számolhatjuk el senkinek sem. Nem számítok rá, hogy ugyanaz az ember viszonozza a szívességet, akit én segítettem meg a bajban. Ő majd valaki máson segít, amikor megteheti. Most, mi megtehetjük, hát kihúzunk a pácból. Én is kaptam már váratlanul támogatást mástól, és lehet még rá bármikor szükségem. Akkor majd az segít nekem, aki éppen olyan helyzetben van, hogy lendíthet egyet a dolgomon.”

„– Az jutott az eszembe, jobban uralkodom magamon, ha ott van az öcsém és a barátnője. Mellettük talán rövidebb pórázon tartom az érzéseimet. Velem lesznek, és az garanciát jelenthet a higgadtságomra.

– Viszont, ha nem engedheted szabadjára az érzéseidet, korlátozod a viselkedésedet, nagyobb lesz a fájdalmad.

– Lehet, hogy igazad van, Mariann – mondta János. – Én már túl régóta élek a régi törvények szerint, nehezemre esik megszegni a szabályokat, de talán a te bátorságod éppen jókor jön. Meglehet, hogy éppen a te dolgod az új törvények megírása.

Az író adatlapja: https://www.facebook.com/attila.demeter.37

A könyv ebookban szerezhető be: https://dibook.hu/konyv/vegul-a-vegtelen

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük