Michel Bussi – Fekete vízililiomok
Sziasztok!
Most egy elég különleges könyvről hoztam ajánlót, bevallom az elején nem tudtam, hogy ennyire szórakoztató és lenyűgöző lesz.
A könyv borítója volt, ami megfogott az elején. Szerintem csodás.
Műfaját tekintve a könyv krimi, thriller kategóriába van besorolva bár szerintem ennél jóval több.
Nézzük először is a könyv fülszövegét, hogy egy kis ízelítőt kapjatok miről is lesz szó.
“Adott egy kivételesen tehetséges, tizenegy éves festőpalánta kislány, egy szédítően vonzó tanítónő és egy bagolyszemű, idős hölgy, aki mindent tud és mindent lát, a helyszín pedig a Claude Monet-nak oly kedves, normandiai falu, Giverny.
Az Epte folyó partján találnak rá Jérôme Morval helybéli szemész holttestére. A férfit meggyilkolták. Laurenç Sérénac, a toulouse-i rendőrakadémián frissen végzett nyomozó veszi kezébe az ügyet: a szép tanítónő, Stéphanie férjét tartja első számú gyanúsítottnak.
Egyedül az idős hölgy ismeri az igazságot, ő kalauzolja elbeszélőként az olvasót. De vajon milyen igazságra gondol? Hiszen a híres festménysorozat, a Vízililiomok tükörképeiben is összemosódik múlt és jelen, újraélednek gyilkosságok és szenvedélyek…”
Nos, ez lenne a könyv fülszövege.
Engem már az első mondattal, jobban mondva első kettővel megvett, bár nem vagyok az a típus, aki az első mondat alapján ítél vagy vesz könyvet, de ezzel kivételt tettem volna, ha csak ezt olvasom el:
“Egy faluban élt három hölgy.
Az egyik gonosz, lelketlen volt, a másik csalárd, a harmadik önző.”
Így indul ez a történet, melyet a három nő életéről szól. És egy fontos kérdéssel, melyet már az elején feltesz az elbeszélő, a három nő közül csak egy jut ki Givernyből, de vajon melyikőjük lesz az?
Az egyik a kis Fanette, aki tehetségesen fest. A második Stephanie Dupain, a falu tanítónője. A harmadik pedig egy öreg hölgy, aki a malom tornyából mindent szemmel tart. És mindent tud. Tényleg mindent. Még azt is, hogy ki a gyilkos.
És persze elengedhetetlen a nyomozó Laurenç Sérénac, aki a maga karakterével szintén színezte az egész történetet.
Három nő életébe nyerhetünk bepillantást a regény során. És itt jön az egyik dolog, amiért szerintem nem csak egy sima krimi, hanem annál sokkal több. Komoly lélektani dráma bontakozik ki a történet során, ezzel végig megteremtve a feszültséget és az izgalmat. A szereplők rendkívül jól vannak ábrázolva és sok mindent megtudhatunk az érzéseikről, gondolataikról is. A mellékszereplők is különösen tetszettek, volt egy-kettő, akit nagyon megkedveltem közülük.
A helyszín Giverny, egy festői szépségű kis falucska. Gyönyörű tájleírásokat kapunk, ami miatt szintén nem egy tipikus kriminek mondanám, de ezen leírások egyáltalán nem zavaróak, főleg hogy a történet maga is kapcsolódik a művészethez.
A falut Claude Monet falujaként is emlegetik. Itt egy kicsit kutakodnom kellett, bár a regényből azért egysmást megtudunk a híres impresszionista festőről, aki valójában is létezett.
Monet élete utolsó harminc évét ebben a kis faluban töltötte, ahol létrehozott egy gyönyörű kertet egy tavacskával. Az ebben lévő tavirózsák szolgáltatták a festményeihez a témát, méghozzá nem kevés, 250 képnek. A vízililiomok sorozat központi szerepet kap a könyvben, azon belül is a fekete színben megfestett vizililiomos kép. Amely végig kérdéses marad vajon létezett-e egyáltalán?
A könyv hangulata néhol már-már misztikus, számos kisebb-nagyobb rejtéllyel, amik annyira átszövik végig a történetet, hogy lehetetlenség kibogozni.
Bennem számtalan kérdés merült fel a történet során. Ki a gyilkos? Az öregasszony végig tudta és mégsem szólt a rendőröknek, de ami a legfontosabb nekem se mondta el 😀 ami eléggé bosszantott. A gyilkosságok összekapcsolódnak? A három nőnek mi köze van hozzá?
És még sorolhatnám. Persze az elbeszélő, idős hölgy mindvégig tudta mindenre a választ. És hogy melyikük jut ki hármójuk közül végül Givernyből?
Nyilván csak a könyv végén derül ki 🙂
Tényleg egy rettentő izgalmas, érdekes könyv, tele csavarokkal. De még milyenekkel. A végén az én állam a padlót verdeste, mert tényleg mindenre számítottam, csak arra nem, amit kaptam.
Nem mondom, hogy 100% -ig meg vagyok elégedve a lezárással, de olyan 95% és egy biztos egyedi volt. Valaki pedig jelentkezzen, aki olvasta, mert meg kell valakivel beszéljem 😀
Nálam 5/5 maximálisan, az idei évben olvasott könyveim közül az egyik legjobb.
Mindenkinek csak ajánlani tudom. Megéri elolvasni.