Lelkünkből, ​szeretettel

Sziasztok!

A New Line kiadó jóvoltából jelent meg egy karácsonyi antalógia tavaly, melyben 20 szerző, 20 története került bemutatásra. 

Elég nehéz számomra mindig egy antalógiáról írni véleményt vagy ajánlót, több szerző, különböző színtű művek. Az egyiket lehet imádom, míg a másik nem tetszik, vagy nem érzem jónak. 

Mindről írni valamit nehéz, főleg hogy némely novella csak 2-3 oldal. Maradok most annál, hogy kiemelek párat, amik valamiért mégis jobban megfogtak. 

Fülszöveg:

„Hiszek az otthon melegében, hiszek a család erejében, hiszek, mert hinni akarok, remélek, hisz ember vagyok. Hiszem, hogy minden emberben lakozik jó, hiszem, hogy a szerelem mindenkinek való. Odafigyelni, megbocsátani, ölelni, és szeretni, hisz egy életünk van, tanuljuk meg élni.”

Egy antológia, húsz szerző, húsz történet.
Otthon, család, hit, remény, szeretet, szerelem, megbocsátás, élet…
Mesék, versek, novellák, és egy dráma. Elférnek egy kötetben?
A lenti néhány gondolat kavargott bennem, az antológiát olvasva és ahogy haladtam előre, minduntalan előtört belőlem az érzés, hogy ennek a kötetnek meg kellett születnie.

Abby Winter Repedező szív,  Olivia Brice Meglepetés a fa alatt és Szabó-Huber Nikoletta A hógömb című novellák nagyon tetszettek, kimondottan melegségel töltött el az olvasásuk. Megvolt a romantika és a karácsonyi hangulat is bennük még így március idején is 🙂 

Fróna Zsófia történetét a Magányos karácsonyról, megkönnyeztem. Nagyon szép lett és Zsófi több novelláját is olvasva nem csalódtam ,mert most is nagyon szépen nyúlt a halál témájához. 

Kopácsi Krisztina A születésnap című története kétszer is nagyon meglepett. Nem fogom most lelőni a poént, de nagyon élveztem és akár ennél hosszabban is olvastam volna róla.  

Az utolsó novella Diana Soto A szürke lovas és az ember című novellája, ami nagyon megérintett és elgondolkodtatott. A Halál és az Ember párbeszédét olvashatjuk. A történet nagyon is aktuális és sajnos az emberek többségére igaz is. Nem figyelünk egymásra, bele vagyunk bolondulva a készülékekbe, egy percet nem bírunk ki telefon nélkül és közben a szeretteink ott vannak mellettünk, csak épp… Lehet ennél jóval több is volt a mondanivalója a történetnek, sőt biztos vagyok benne, de engem ez a része volt, ami nagyon elszomorított, mert ezzel nap mint nap szembesülök én is, akár az utcán menve ahol az anyuka a telefonjából fel sem nézve sétál a gyerekével, közben pedig neked kell arrébb lépni, mert ő még annyira sem figyel a külvilágra hogy észrevegye, hogy vele szemben is közlekednek. A gyereke pedig hiába beszél hozzá, mert csak egy hümmögést kap válaszul és ez csak egy a sok közül, ami pont a novella elolvasása előtti napokban jött velem szembe is az utcán. 

Ezek voltak úgymond a kedvenceim, bár a többi novella között is volt, ami tetszett és mindben éreztem a szeretetet. 

Volt egy-két történetet, aminél úgy éreztem még lehetett volna vele dolgozni és még többet kihozni belőle. 

Egy dolog pedig nem tetszett. Egy-két történetnél az elején oldalas rajzok voltak, míg utána ennek nyoma sem volt. Ez kissé zavart, hogy ha már az elején van pár akkor nekem jól esett volna, ha úgy a többihez is kerül vagy kicsit szétszórtabban lettek volna elhelyezve, mert a rajzok tetszettek és minden novellánál vártam a lapozásánál, hogy most már biztos lesz egy, de nem volt több. 

Nálam 5/4,5 lett. 

Kedvenc részek:

„HALÁL: Gyerünk, ne kéresd magad! Hamarosan túl késő lesz, és nem mondhatod el neki, hogy mennyire szereted.

Azonban nem változik semmi, mindketten játszanak tovább.

HALÁL: Rendben, legyen. „

Diana Soto – A szürke lovas

„Finoman leülök a padra. Nem akarom megijeszteni, de felkapja a fejét. Döbbenten bámul rám azzal a barátségos, barna szemével. Az arcán csillog a könny, az ölében a hógömböt szorongatja. Most már biztosan tudom, hogy pontosan erre a csodára van szüksége. „

Fróna Zsófia – Magányos karácsony

„Sürög-forog, tervez, remél,

azt érzi, mit Grincs is megélt

Kifalván a fenyő alatt:

kicsi szíve egyre dagad. „

Erberling Judit – Szeretet ünnepe