Buótyik Dorina – III. ​Amenemhat rejtélye

(Gracie Simpson történetei 1.) 

Sziasztok!

Egy kihívás miatt esett a választásom erre a könyvre, ahol a szempont az volt, hogy sivatagban játszódjon a történet, szóval erre keresve sem találtam volna jobbat és Dorina könyve már régóta a polcom várakozott, hogy elolvassam. 

Fülszöveg:

Egy ​fáraó.

Három fiatal egyiptológus.

Egy idős kalandor.

No meg egy kairói tolvajbanda és egy macska.

Gracie új tárlatra készül a British múzeumban. Úgy gondolja, a legnagyobb problémája az, hogy asszisztense, a jóképű Louis folyton összecseréli a leleteket, és hogy a nagyképű újságíró, David mindenbe beleüti az orrát.

Ám este felhívja őt a Kairói Egyiptológiai Múzeum igazgatója, hogy helyettesítsen egy tárlaton, mivel a helyi egyiptológusnő, Rania rejtélyes körülmények közt eltűnt.

Gracie és Louis hamar rádöbbennek, hogy darázsfészekbe nyúltak. Kiderül, hogy Rania eltűnése szokatlanabb, mint hitték és a baljós eseményeknek itt nincs vége.

A fiatalok rábukkannak egy titkos kamrára III. Amenemhat csarnokában. Gracie a bazárban belebotlik bácsikájába, és az idős kalandor sietősen a lánynak adja a naplóját, mert valaki üldözi. Ráadásul Louis is eltűnik.

Mi olyan fontos a naplóban? Ki ez a III. Amenemhat? Ki van az idős kalandor nyomában és miért?

Gracie, Louis és David egyesíti erőit. Kalandjuk során a napló újabb és újabb titkait fedezik fel.

Ez a különös ókori egyiptomi rejtély valóban a múltba röpíti olvasóit, keljünk útra Kairóba!

Annak idején mikor megvettem a könyvet, az elsődleges szempont az volt, hogy egyiptom és fáráók. Ez a kettő mindig is érdekelt, nem annyira hogy minden napomat kitöltse, de ha találtam valami érdekeset róla azt szívesen vettem a kezembe. 

A fülszövegből elég sokminden azért kiderül, így a történetről magáról többet nem árulnék el inkább leírom mi az ami tetszett, és mi az ami nem a regényben. 

Graciék nem mindennapi kalandokba keverednek, így a történet maga nagyon tetszett különösen a vége, ahol magyarázatot kapunk több rejtélyre is. 

Ami viszont kevésbé tetszett, hogy maga a nagy rejtély számomra annyira kibogozhatatlan volt, hogy az már zavaró, és emiatt nem tudtam élvezni a könyvet. Lehet hogy maga az információnak elégnek kellett volna lenni, de mégis annyira kuszán lett tálalva, hogy nekem beletört a bicskám. És itt most nem arra gondolok, hogy az olvasónak egyből legyen világos minden, de egy elég lényegi rész maradt számomra fekete folt, amit végül a végén sikerült csak kibogoznom. 

A másik ami nem tetszett, hogy a karaktereket jobban is ki lehetett volna dolgozni, többet megmutatni belőlük. Néhol a fejemet fogtam, hogy ugyan már, ezen minden ember kiakadna vagy legalább megkérdezné, miért? hogyan?, főszereplőink meg mintha csak a kávéjukat kérték volna ki a kedvenc helyükön.

Úgy érzem ha kicsit többet lett volna foglalkozva a kidolgozással egy sokkalta jobb könyv születhetett volna. 

Nálam ezért 5/3,5 lett. 

Az egyiptom és fáraó kedvelőknek mindenképp megér egy próbát, mert mondom a történet és az ötletek jók voltak, különösen az Amenemopé és hátterének története tetszett. 

Én mindenképp fogok adni egy esélyt a második kötetnek és az írónőnek is, mert szerintem van itt több is még 🙂