Aurora P. Hill – Serbeniai Krónikák 1.
Csillagos ösvényen
Először a Serbeniai Krónikák első két részének borítói (Csillagos ösvényen és Adelin és Ettran) voltak, amik nagyon megfogtak. Többször is szembe jöttek velem ilyen olyan oldalakon, de a rengeteg olvasnivaló mellett nem is gondoltam rá, hogy megint egy sorozatba kezdjek bele. (Minden évben megfogadom, hogy a megkezdett sorozatokat befejezem 😀 de valahogy év végére csak a számuk nő.)
Mikor megjelent a harmadik rész A Gyöngyös Korona akkor gondolkodtam el igazán, hogy hát végül is így már nem is kell rá várni, persze utána rájöttem, hogy nem csak három részes 😀 Nagyon köszönöm az írónőnek, Aurora P. Hillnek ezúton is, hogy lehetőséget biztosított nekem, hogy elolvashassam 🙂
Fülszöveg:
Te mit tennél, ha az életed egyetlen másodperc alatt gyökeres fordulatot venne? Elfogadnád, hogy fontosabb vagy, mint azt valaha hitted? Elbírnád az erőt, ami téged választott?
Jóra használnád?
Az árva Gabrielát sosem hordta tenyerén az élet, ráadásul akaratán kívül csillagok közötti viszályba keveredik. Hiába tiltakozik ellene, minden jel arra mutat, hogy fontos szereplője lett egy addig elhallgatott történetnek.
Egy, a semmiből felbukkanó fiú kérdés nélkül a segítségére siet, és Gabriela a sok furcsa élmény ellenére érzi, hogy követnie kell megmentőjét. Nincs más választása, mert életben akar maradni, és mert rájön, hogy mindennek oka van, ami vele történik. Ahogy egyre több kérdésre választ kap, tudja, eljött az idő valami visszafordíthatatlant cselekedni…
Minden út az első lépéssel kezdődik, minden új sors egy döntéssel.
Te rálépnél az ösvényre?
Nálam: 5/4,5
A világépítés nagyon tetszett. Kedvelem a régebbi időket idéző fantasy elemekkel átszőtt regényeket és Serbenia pont ilyen.
A kastély, Frena kertje, attakövek, a bolygók közi utazások és hát a vándorlelkek mind-mind szuper ötletek voltak. Azt éreztem bárcsak én is ott lehetnék Gabrielával és láthatnám. Különösen Frena kertjét és őt magát képzeltem el olyan varázslatosnak, hogy már indultam is volna.
A szereplők mind szimpatikusak voltak, Frenát és Ronát, az idős hölgyet nagyon megkedveltem. Morgan fejlődése nagy meglepetés volt számomra, de imádtam.
Dicromot is biztosan fogjuk még látni, ott érződött valami titok és érdekes karakternek tűnt.
Gabrielával és Asliossal kicsit hadilábon álltam, néha nem értettem bizonyos reakcióikat és inkább meglöktem volna őket, a helyes irányba 😀 de ettől függetlenül őket ís megkedveltem. Vannak kapcsolatok, amikre nagyon kíváncsi vagyok és sejtéseim is vannak, remélem egy-kettő be is igazolódik 😉
A történet kicsit lassan épül fel, nincs tele akcióval, Tuga karaktere és Aslios küzdelme a koronáért előrevetíti, hogy a jövőben azonban még lesz bennük részünk. Titkokból sem lesz hiány. Alig várom, hogy kiderüljenek.
Mivel még a Serbeniai Krónikák többi részét nem olvastam, így nem tudom megállapítani milyen lesz a folytatás, de szerintem első részként kellően megalapozta a világot és az eseményeket.
Összességében nagyon tetszett, ki tudtam kapcsolni. Fiataloknak, felnőtteknek egyaránt kellemes időtöltés lehet.
Kedvenc részek:
„– Tudod, aki Batman és Pókember világában nőtt fel, annak holmi vándorlélek nem okoz meglepetést. […] – Majd egyszer elmesélem, kik ők. Nagyot fogsz nevetni.
– Alig várom. – Aslios is mosolyra húzta a száját.”
„Akkor a nő leszórta kis csokrát a szakadékba. A piros és a kék szirmú virágokat felkapta a szél, messzire repítette őket a horizonton túlra, ahol három hold ragyogott. Kezével búcsút intett a virágoknak, amelyek lassan szálltak lefelé, hogy végül megüljenek az alant elterülő folyó hullámzó felszínén, és az oda vigye őket, ahová a sors akarja.”
„Örökre hálás leszek neked, ha kihozod onnan. – A paripa mozdulatlan volt, szavai mégis világokat mozgattak meg a lány fejében.Gabriela előre becsukta a szemét.”