Fritsi Péter – A székkészítő
A nyáron ért egy megkeresés Fritsi Péter által. Korábban már hallottam a könyvéről, mivel a borítóját egy régi barátnőm, Gerst Panna készítette. Már akkor megtudtam, hogy a műfaja horror, így nem volt tervben, hogy elolvassam, bármennyire tetszett is a cím és a borító elsőre.
A regény helyszíne Komló, itt nőttem fel, jártam gimnáziumba, így nem hagyott nyugodni a történet, végül a felkérést elfogadtam, bár nagyon féltem tőle. Utálom a horrort, félek tőle, nem olvasom, nem nézem és ezt Péter tudtára is adtam, aki türelmesen válaszolt minden felmerülő kérdésemre, miszerint mennyire lesz véres a történet 😀
Fülszöveg:
A székkészítő egy átlagos boldog család életének bemutatásával indul. Jólesően olvassuk a kezdő oldalakat, de közben néhány apró furcsa mozzanat nyugtalanítani kezd. A békés hétköznapok történései pedig felgyorsulnak és egy hihetetlen, félelmetes világban találjuk magunkat a bányász családapát követve. Látszólag minden ugyanolyan, mint volt, de valami mégis megváltozott.
Fritsi Péter méltán mondható, hogy Stephen King nyomdokait követve magyar nyelven nyújt át az olvasóknak egy olyan kötetet, amely mesterien tartalmaz minden olyan horror elemet, amely tökéletessé teszi az élményt mindenki számára.
Vajon hova vezet a titokzatos jeleket követve a főhős sorsa? Sikerülhet-e győzedelmeskednie mindenek felett és mi az ára annak a tudásnak, ami nélkül boldogan élhetné egyszerű munkás hétköznapjait?
Az idő fogy, a gonosz erők gyülekeznek és a démoni harc megkezdődik. Vajon kiben bízhat Weisz Kornél? A barát igazi barát vagy ellenség és az ellenség biztosan rosszat akar? A megoldás kulcsa pedig lehet, hogy egy szék? De mégis, hogyan?
Kérdések sora, amely mindegyikére a regény adja meg a választ. Hogy végül megnyugodhatunk vagy sem, ki tudja? Az élet hoz néha furcsa dolgokat magával…
Nálam: 5/5
A cím számomra különleges vonzással bír, ha nem ilyesformán szerzek a könyvről tudomást, hanem egy boltban, posztban látom meg, nagy valószínűséggel akkor is megnéztem volna, milyen könyv is A székkészítő. Egyfajta kíváncsiságot kelt az emberben, mit is rejthet.
Az olvasásába belevágva a második fejezetnél mondtam, hogy lehet ez nem fog menni 😀 pedig utólag visszagondolva az még csak egy aprócska falatka volt, úgy mond az elő-előétel.
Megismerjük Weisz Kornél családját, feleségét és három lányát. Már az elején érződik, hogy valami nem stimmel, de itt még nem tudtam eldönteni, hogy misztikus dolgokról lesz-e szó, vagy nagyon is valódi világ beli dologgal lesz kapcsolatos az a valami, amiről még nyilván semmit nem tudunk, csak hogy félni kell tőle.
(Én nem vártam meg, a végére lapoztam, mert szerintem ha nem tudom meg mi áll a történet mögött, lehet nem bírtam volna végig olvasni, de horror kedvelőknek nagyon is ajánlom, hogy csak sorban szépen, élvezni fogják.)
Ahogy haladunk a történetben megismerkedhetünk a bányászok életével, mondákkal, ki is az a Bergmanli és mire jó a Luca széke. Kellően részletesen és szépen illeszkedve kerültek bele a történetbe.
A különös történések meghozzák a libabőrt, rettegést (mondom ezt úgy, hogy az első horror történetem, tehát nyilván mindenkinek a maga szintjén) és a kíváncsiságot. Ez hajtott végig.
A történet bár misztikus elemekkel bír, a szereplők hétköznapisága, a párbeszédek teljesen valóssá teszik. Nem bírtam letenni, akár mennyire féltem, vagy nem bírtam épp a véres jeleneteket. Tudni akartam mi lesz a három lány sorsa, Kornél megküzd-e a gonosszal?
Amit még kiemelnék, mert ez különösen tetszett, az az a szál, ami összekötötte a generációkat, eleinte kicsit zavaros volt, de a végére ez is világossá vált és teljes egészet alkotott. Érdekes volt, feszültséggel teli és pörgős.
A szereplőket, Kornélt és barátját, Mátét különösen megkedveltem illetve Alizt, a középső lányt, de Dórival is tudtam szimpatizálni. A regény végén, miután a mögöttes erőket megértettem, átértékelődött az összes gondolatom a szereplőkről.
Horror kedvelőknek bátran ajánlom.
Bár a horror nem lesz a kedvencem ezek után se, nem bántam meg, hogy elolvastam, mert bepillantást nyertem általa egy másik műfajba, és egy nagyszerű szerzőt ismertem meg.
Kedvenc részek:
„– Aha, ezt nem szokták nagyon gyerekeknek mesélni, igaz? – mosolygott kissé gunyorosan Eszter.
– Mióta léteznek boszorkányok, így védekeznek ellenük, a székkel, Luca ostorával, ingéval, fejszéjével. A faluban mindig akadt egy ügyes fafaragó, aki elkészítette, megmintázta ezeket a tárgyakat.”
„Aliz a saját ágyán hevert hason fekve, és az Állattemetőt olvasta Stephen Kingtől.
(…)
– És legalább jó? – kérdeztem.
– Hát, jónak jó, de azért éjjel sokszor álmodok tőle rosszat.
– És az jó?
Az egyik körmével a tapétát kezdte kapargatni a falon.
– Azt hiszem, egy horror regény nem elég jó, ha nem ez a hatása.”
„− Nos… – mondtam.
− Ez egy szerződés az ördöggel.
− Hogy mi? Széthajtogatta a papírlapot, aztán megmutatta a jelképet.
− Ez egy pecsét, ami rögtön ismerős volt, mert már láttam.”