Eszes Rita – Rókatündér

Sziasztok!

Két hete olvastam el a Rókatündér első fejezetét a tengerparton. Akkor még persze nem tudhattam, hogy Midorinak mit is jelent.  Már akkor nagyon megfogott a történet,  aztán úgy alakult, hogy nem volt időm hosszabb olvasására és mikor ennyire tetszik már az elején egy történet jobb szeretem ha nem tizenöt részletben kell elolvassam. A most szombatot amúgy is a pihenésnek szántam így reggel újból nekifutottam a történetnek és egész nap a kezembe maradt. 

Mielőtt nagyon belekezdenék nézzük először a borítóját. 

Annak idején a színvilága és a cseresznyefák miatt fogott meg a könyv illetve a címe miatt. Azt kevésbé kedvelem ha élőszereplő van a borítón mivel az esélyes, hogy az egyik főszereplő lesz és jobb szeretem a saját fantáziám szerint elképzelni. Itt is így történt. Hiába volt a borítón a lány, én mégse így képzeltem őt el.

Fülszöveg:

Ha igazán szereted, elengeded?

Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.

Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.

Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától.

Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.

Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét?

Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban?

És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?

Történetünk Japánban játszódik, ez miatt kissé tartottam is tőle. Annyira nem ismerem az ázsiai kultúrát és az ott játszódó könyvek sem tetszettek igazán eddig, persze volt kivétel. 

Itt ért az első nagyon nagyon meglepetés, mert ebben a történetben szerettem. Érződött, hogy az írónő ismeri, járt ott és ő maga is része volt cserediák programnak. Tetszett ahogy bepillantást nyerhettünk milyen lehet kívülállóként ott lenni, erre szerintem igazán jó karakter volt Tristan, Chanel karaktere, és azért őket emelem ki, mert ők voltak igazán akik tényleg kívülállók voltak. Persze Midori és Rei is bizonyos fokig a külsejük és viselkedésük miatt szintén azok voltak. 

A kicune, azaz rókatündérekről eddig szinte semmit nem tudtam, említés szintjén hallottam maximum róluk. A történetben szerintem nagyon szépen voltak elrejtve az információk, ahogy egyre többet és többet tudhattunk meg róluk és a képességükről is. Nekem abszolút felkeltette az érdeklődésem, hogy többet is megtudjak róluk. 

A karakterek mindegyike meg tudott fogni. Mind nagyon különbözőek voltak és mégis egy egészt alkottak és velük lett teljes Midori története. 

Tristant, Reit imádtam az ő karaktereik sokszor megnevetettek. Midori, Akira, Fukuda szenszei, Midori nagymamája pedig inkább elgondolkodtattak. És a mellékszereplők, akik bár kevesebbszer tűntek fel mégis szinte ugyan úgy meg tudtam kedvelni őket, és velük tudtam érezni. (Szango, Chanel, Akira nagyapja)

Midori kettőssége az egész történetet végig kíséri. A küzdelme két énjével gyönyörűen van megjelenítve. Talán ezen jeleneteknél voltak számomra a legszebb sorok a könyvben. 

„Ha ember vagyok, örökké űz a vágy. Hív a szabadság, kell, hogy a természet illatkavalkádja átjárja az orromat, hogy minden egyes érző szőrszálam belekapaszkodjon a napfénybe, a hóesésbe. A magam ura akarok lenni, aki azt teszi, amit akar. 

De ha róka vagyok, az emberek közé visz a kíváncsiságom? Tudni akarom, mit és miért csinálnak, hogyan képesek együttműködni és alkalmazkodni és közösen alkotni valami szépet? Nézni és érinteni akarom őket, hallani a gondolataikat és meglesni az álmaikat.”

A történet végére minden kérdésemre választ kaptam végülis, bár még így is olvastam volna tovább. Kerek, egész, szívhez szóló történet volt barátságról, tiszteletről, szerelemről, áldozatokról. 

A regényben a mély gondolatok és a könnyedség harmóniában voltak. Nagyon könnyű volt olvasni mégis kaptam valami pluszt ismét, amit magammal vihetek. 

Nálam 5/5 volt maximálisan, sőt több is. Biztosan fogok még az írónőtől olvasni. 

Kedvenc részek:

„Az emberek összevissza beszélnek, hamis képet mutatnak magukról. Ahelyett, hogy hinnél a szemednek, mert inkább azt kell figyelni, ki mit feltételez másról, mert pontosan az van benne is. Ennyi.”

“Ha az ember megadja magát a sorsának, sok felesleges fáradtságtól kíméli meg magát. Elvégre a földrengést sem lehet elkerülni, csupán meg kell próbálni túlélni. És én úgy döntök, hogy túlélő vagyok.”

“ – Ööö…nem tudtam, hogy tetoválásod van. 

Akira ráteszi a kezét a szívére, pont a rókára. Én vagyok rátetoválva a szívére! Aztán felül, és apránként ő is vetkőztetni kezd. 

– Akarsz hallani egy őrült történetet? – Felemelem a karom, hogy le tudja húzni a felsőm. -– Több mint egy évig ez a róka volt a legjobb barátom. “

Az írónő oldalát itt találjátok meg: https://eszesrita.hu/

https://www.facebook.com/eszesrita

A könyvet pedig többek között itt tudjátok megrendelni: https://konyvmolykepzo.hu/eszes-rita-rokatunder