Zsiros-Petróczki Kitti – Elképzelt Terápia
Sziasztok!
Már nagyon vártam, hogy Kitti új könyvvel jelenjen meg, mert a Lujzi élete nagy kedvencem volt és az Alfonz ikerlángja is tetszett.
Az Elképzelt terápiát mikor megkaptam megjelenés előtt még nem igazán tudtam cím alapján hova rakni milyen jellegű lesz a könyv, de nem kellett csalódnom benne.
Fülszöveg:
Kevin élete jelentős fordulatot vesz, amikor egyik éjszaka belecsöppen egy terápiás foglalkozásba, ahol a terapeuta az életéről kezdi el faggatni. Ahogy senki más, ő sem gondolja, hogy ez tényleg jelent valamit, vagy hogy egyáltalán foglalkoznia kellene vele, ám a terápiás ülés a következő éjszakákon folytatódik. Így idővel kénytelen elfogadni a helyzetet.
Azonban a terápiás ülések alkalmával olyan kérdésekkel szembesül, amelyekre nem akar válaszolni, vagy nem akar foglalkozni vele. Végül ahelyett, hogy elmenekülne tudattalanja elől, nyomozni kezd. Rövid időn belül érdekes dolgokat talál mind az interneten, mind a könyvekben, és a megszerzett információk birtokában egyre felkészültebben vesz részt az álmában zajló terápián.
Ennek ellenére nem veszi komolyan, hogy az álom során elhangzó információk alapján az életében gyökeres változások állhatnának be, pedig az első pillanattól kezdve más irányt vesz az élete.
Sok embernek okoz gondot, hogy miként is tudna adott élethelyzetéből – amit börtönként él meg – szabadulni. Ritkán fordul elő, hogy a közvetlen környezet megoldást tudjon nyújtani, esetleg legyen olyan személy, aki segítségére lehet. A regény főszereplőjének szerencséje van, hogy megleli segítőjét, aki felnyitja szemét és ezáltal feltárul előtte az a bizonyos „Út”.
Borító: Varga Szilárd, Krea-Graf Kft.
Szöveggondozás: Stílus és Technika
Kiadó: Smaragd Kiadó
Nálam: 5/5
Amióta én is elkezdtem belemélyedni az önismeret témájába egyre jobban beszippant és egyre többet szeretnék tudni. Kitti készülő könyve szórakoztató módon ad ebbe bepillantást, mégis hasznos információkkal lehet gazdagabb az olvasó.
Már a Lujzi és Alfonz könyvek is elég rendesen mutattak az önismeret felé, az elképzelt terápia pedig pontosan az is. A legjobb pedig, hogy Kittinek sikerült megint megteremtenie azt a baráti hangulatot, mint az első két könyvénél.
A könyv első fejezeténél, ami lényegében a prológus volt, valahogy nem éreztem, hogy rögtön beszippantana és tovább kellene olvasnom és nem is igazán volt elképzelésem, hova fogunk így kilyukadni. Azonban ahogy belecsöppenünk a visszaemlékezésbe, ez az érzés rögtön el is múlt. Kevin nem várt módon segítséget kap egy Elizabeth nevű nőtől, aki mint terapeuta kezdi el a férfit kirángatni a megszokott, unalmas és befásult életéből, ahol a boldogságát és kapcsolatot egy nővel a pénztől teszi függővé, az otthon számára pedig egy szoba melyből kilépve az apja függőségével és nyomorával kell nap mint nap szembesülnie.
Szóval jó kis háttér kerekedett neki, amin lehet dolgozni.
A terápia lépésről lépésre vezeti tovább Kevint az önismeret útján és ahogy elkezd a környezetével és saját magával, a problémáival foglalkozni, úgy változik meg az élete is gyökeresen és kezd egyre jobb és minőségibb életet élni.
A könyv igaz hogy szórakoztató módon mutatja be és nyilván nem teljeskörűen fedi le egy terápia menetét, azonban segíthet, hogy belelássunk annak egy lehetséges menetébe és ne féljünk tőle. Ne féljünk segítseget kérni, ha elakadtunk az életünkben vagy rossz úton járunk. Változtatni sosem késő és mindig érdemes.
Ahogy minden ember más és más, úgy a terápia is mindig egyénre szabott kell legyen, tehát ez a könyv nem lesz a megoldókulcsa senkinek, de a magot talán sikerül elültetnie az emberekben 😉
Ha még nem tudták eldönteni, tetszik-e a könyv, akkor az alábbi linken egy kis beleolvasót találtok a könyvhöz:
https://smaragdkiado.hu/beleolvaso-zsiros-petroczki-kitti-elkepzelt-terapia/
Kedvenc részek:
Sok mindent válogattam ki olvasásás közben így nehéz lesz választani, de azért íme három, ami szerintem nagyon elgondolkodtató és szép részek.
„– A nem tudom, mindig egy rejtett tudom. Fussunk ennek neki még egyszer.”
„– A lehasítás azt jelenti, hogy az embert akkora fájdalom éri, amit nem tud feldolgozni a lelke, ezért elzárja azt. Ez egy olyan védelmi funkció, amivel képesek vagyunk elhatárolódni a fájdalmas szituációktól. Ezzel az úgynevezett disszociációval elviselhetővé válik valamennyire az elviselhetetlen. „
„Rengeteg idő és energia megbocsájtani a bántalmazóinknak. Nem a tettüket kell feltétlenül megbocsájtani, sokkal inkább a tisztelet az, ami fontos. És nem a feléjük irányuló tisztelet, hanem az élet tisztelete.”