Blogbejegyzések,  Versek

Viharváró

Várom a vihart, mit régen kettesben néztünk

A ház teraszán, egy régi széken ültünk.

A sötétben villám csapott mellénk

A boltozat mennydörgött felénk.

A természetet néztük, én kértem

Szerettem és veled nem féltem.

Várom a vihart, mert te jutsz róla eszembe

Az öledbe bújva, dolgos kezed a kezembe

Az éjszaka fénylik, reng az ég felettem

Rettegek. Ki van most mellettem?

Kinn állok, a természetet nézem

S közben emelkedik szívverésem. 

Várom a vihart, pedig már nem vagy velem 

A nehézségeket nélküled átvészelem.  

Nehéz az élet a jelenléted nélkül

de tudom, újra velem leszel végül. 

A ház ablakából a természetet nézem

Védve vagyok, mégis átjár a halálfélelem. 

Várom a vihart, hogy újra lecsapjon

De addig is tudd, hiányzol, nagyon.

Érzem, a vihar már a közelben

Én újra gyerek leszed öledben.

A ház teraszán ülünk, a természetet nézzük

És újra szeretni fogom veled félelmek nélkül. 

A képeket Dracsay Zoltán készítette

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük