Tuija Välipakka · Arja Lehtosaari – A ​lélek meggyilkolásának száz módja

Nárcisztikus személyek áldozatai mesélnek

Sziasztok!

Most talán egy kicsit hosszabb könyvajánlót hozok, de remélem azért tetszeni fog nektek. 

“A beszélt nyelvben a nárcisztikus ember meghatározása alatt önimádó embert értünk, akinek osztatlan figyelemre van szüksége, folyamatosan önmagát és az általa elért eredményeket dicséri, törtetően viselkedik, fölényes, irigy. “

Ezen szavakkal határozza meg a könyv a nárcisztikus embert. 

Mindenkiben található egy egészséges nárcizmus, akkor van baj, ha ez valamilyen oknál fogva torzul és túlzott mértékű lesz, akkor beszélhetünk nárcisztikus személyiségzavarról. 

Ez a könyv valós példákon keresztül mutatja be ennek számos formáját, magyarázza el a fogalmakat, mondja el a torzulás lehetséges okait,  mutat meg helyzetek, úgy hogy mindenki számára érthető legyen. 

Azért is tartottam fontosnak erről a könyvről írni, mert egyre több az ilyen ember a társadalomban, egyre nagyobb az esély rá, hogy még ha nem is közvetlenül, de közvetve az ember találkozik vele. 

A nárcisztikus embert nagyon nehéz felismerni, mivel folyamatosan színészkedik, manipulál, észre se veszed és a bűvkörébe von. Ha mégis sikerül felismerni, még akkor is pokollá tudja tenni az életed. 

A könyvben számos hosszabb, rövidebb történetet olvashatunk olyan áldozatoktól, akiknek a párja, szülője vagy éppen munkatársa volt nárcisztikus személy. 

A lelki bántalmazástól egészen a fizikai bántalmazásig, az apró szúrkálódásoktól egészen a teljes megsemmisítésig, vagy fizikai tünetekig, vagy éppen az öngyilkossági kísérletekig, ezekre mind találhatunk példát. 

A könyv említi egy helyen, hogy a nárcisztikus képes lehet embert ölni, anélkül, hogy hozzá kelljen érnie.

Nagyon megrázó volt olvasni ezeket a történeteket,főleg, azon történeteket, ahol a gyerekek szenvedték el a bántalmazásokat, persze a történeteket már felnőttként mesélik el nekünk, de ezek mellett persze a többi történet is ugyan olyan lesúlytó volt. Az áldozatok célja az volt, hogy segíthessenek más áldozatoknak felismerni a jelenséget, a könyv szerzői pedig ezek mellé a történetek mellé magyarázatot, megoldási javaslatokat tesznek, hogyan lehet kitörni ebből a bűvkörből avagy pokolból az áldozatoknak, de sokszor maguk az áldozatok mesélnek, nekik, hogyan sikerült. 

Sokan nincsenek tisztában ezen fogalmakkal, mint ahogy azzal se, hogy egy-egy áldozatnak mennyire nehéz ebből a szituációból kikeverednie, és miért van az, hogy sokszor évekig, vagy évtizedekig tart. Hibáztatják őket, vagy éppen észre se veszik, mert a nárcisztikus személy képes a környezetének egy teljesen más világot bemutatni és az áldozatot beállítani a hibás félnek, minden probléma forrásának, akár még az áldozat saját családjánál. Mivel az áldozatnak senki nem hisz, nem kérnek segítséget, nincs merszük hozzá, vagy ha kapnak is segítséget, ők még nem állnak készen. Meg kell értenünk őket is és adott esetben kivárni amíg készen állnak lépni. 

Nagy hatással volt rám ez a könyv, örülök, hogy elolvastam, és ezzel kicsit jobban megismertem ezt a témakört. 

Hogy egy kis érdekesség is legyen 🙂

A nárcizmus kifejezés a görög mitológiából származik. Narkisszosznak születésekor megjósolták, hogy csak akkor érheti meg az öregkort, ha nem ismeri meg önmagát. Ez a látszólag önmagának ellentmondó jóslat valóra is vált. Sokan voltak Narisszoszba szerelmesek, de neki senki nem felelt meg. Az egyik visszautasított nimfa Ekhó Nemeszisz, a bosszúállás istennőjéhez fordult.

Büntetése egy folyó partján érte utol, ahol megpillantotta saját tükörképét és beleszeretett. Hiába próbálta magát megölelni a folyó tükörképében, nem sikerült neki. Így ő is megtapasztalta a viszonzatlan szerelmet. Másnap reggel a folyóparton néhány nárciszt találtak csak, azóta a nárcisz az önimádat jelképe. (Ezért nem illik nárciszt vinni vendégségbe.) 🙂  

Fontos, hogy ez a könyv nem csak az áldozatoknak segíthet a probléma felismerésében, hanem a hozzátartozóknak, barátoknak is, hogy jobban el tudják képzelni ezt az egészet.

Nehéz a kiút, de nem lehetetlen az áldozatok számára. És, hogy mit tartogat maguknak a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők, nos sokak szerint ez ma nem gyógyítható, a könyv is ezt írja le főként, vannak azonban akik azt mondják kemény munkával és pszichoterápiával gyógyítható, de itt jön a nagy bumm, a nárcisztikusnak akarnia kell a gyógyulást, saját magának, de mivel ő tökéletesnek gondolja magát, nem fog elmenni orvoshoz. És a kör bezárul. Sajnos több kutatás is azt mondja, hogy hozzátartozók ráhatására ha el is ment a beteg, nem volt eredményes a terápia. 

Nálam 5/5 és mindenkinek ajánlom, mert szerintem minden olyan könyv, amiből kicsit jobban megismerhetjük magunkat vagy másokat azzal csak nyerünk. 

Egy-két részlet a könyvből:

“A nárcisztikus embert azonban más baja nem hatja meg. Semmi olyat nem tesz , amiből ne származik előnye, mégis meg tudja játszani az empátiát, és önzetlen jótevőként, segítő barátként és hozzátartozóként tetszeleghet…”

“Azért, azt is észre kell venni, hogy nem minden ocsmányul viselkedő férfi nárcisztikus. ….a személyiségzavaros viszont egy másik téma. Ő a bőröd alá hatol. …Túl szép, hogy igaz legyen. Ezt azonban senki nem tudhatja előre. “

“Anyám mindig a lábaimat csúfolta. “Csámpásan jársz, te szerencsétlen kacskalábú” – mondta és kinevetett. “

“Talán azt már szükségtelen említenem, hogy ezen a munkahelyen a normálisnál jóval több a pszichés okok miatti távollét. “