S.A.Locryn – Gyufaláng

Sziasztok!

Régóta szemeztem már a Gyufaláng című regénnyel. Kitti és a Smaragd kiadó jóvoltából pedig megkaptam ezt a nagyszerű regényt, amiért irtó hálás vagyok. 

Ez a regény annyira sok minden a történelmi fikciós vonallal, mágikus realizmussal és a két férfi főszereplővel, hogy igazság szerint nehéz elkezdenem róla írni. 

Fülszöveg:

Nemessy Sándor százados önmaga árnyékaként éli életét a hamvaiból épp újjáéledő Budapesten.

1947 karácsony előestéjén talál rá a hadifogságból szabadult őrmesterre. Szép Tamás tudja, hogy meg kell változtatnia a jövőt, és meg kell mentenie a századost, mindig ez a szándék vitte előre.

Megtalálja-e az elhatározást magában, hogy az érzései szerint cselekedjen? Ha lesz hozzá mersze, vajon hagyják-e neki?

Lehet-e két férfi barátságából több egy bizalmatlansággal átitatott korszakban, amikor a másság főbenjáró bűn volt?

Talán térjünk rá arra, hogy ez egy történelmi fikciós regény. Főként a második világháború utáni időben játszódik, de a két katona visszaemlékezéséből a háborúban történt egy két eseménybe is bepillanthatunk. Nem sűrűn olvasok háborús könyveket, de mivel itt nem ez volt a fő vonal, hanem azt követő évek így nagyon tetszett, bár azért akadt még így is borzalom bőven. Szerintem ez a része rendben volt teljesen és élvezhető volt a regény ezzel a háttérrel. Ahogy a két katona háború utáni rohamai, érzései is, mind mind nagyszerűen volt beépítve és bemutatva. 

Aztán nézzük a két főszereplőt Sándort és Tamást, akik a háborúban ismerkedtek meg egymással. Egymást többször megmentve, támogatva élték azt túl barátokként, bár már akkor mindketten ennél többen éreztek a másik iránt. A háború vége úgy hozta, hogy elkerültek egymás mellől, de pár évvel később ismét összeakadtak és innentől vált számomra igazán csodálatossá az ő történetük. Gyönyörűen lett bemutatva a két férfi szerelme, akik a kezdeti baráti viszony határait mindig egy egy apró lépéssel átlépve indulnak meg, aztán pedig lépésről lépésre tanulják és fedezik fel egymást és azt, hogyan is működhet ez két férfi között. Sándor ezen a téren teljesen tapasztalatlan, így Tamás vezeti ezen az úton végig. 

Nekem ez volt talán a regényben a kedvencem és ami a leginkább tetszett. 

Akkoriban még két azonos nemű nem szerethette egymást, nem volt természetes hogy egymás kezét megfogva menjenek végig az utcán, vagy csak hogy egymásra támaszkodva, mert mit szólnak hozzá a szomszédok, mi lesz ha megjelenik a ház előtt az a bizonyos fekete autó. 

Egyrészt jó volt erről olvasni, mert így jobban el tudtam képzelni, milyen is lehetett akkoriban ez, másrészt szörnyű, hogy ilyen megtörténhetett, és amit manapság sokan elfelejtenek, hogy valahol még mindig meg is történnek hasonlók, mert van ahol még mindig nem szerethetünk szabadon. 

A harmadik nagyobb pont amit megemlítenék azok a mellékszereplők. Emil, aki bajtársuk volt és rengeteget segített nekik, bár nem róla szólt a regény mégis megkedveltem abban a pár jelenetben. A Szörnyeteg, vörös macska, aki egész életében vigaszt nyújtott az arra rászorulóknak. Karcsi és Bence, a szomszéd kisfiúk, akiknek életét Tamás és Sándor tették jobbá. Illetve a két főszereplő családtagjai, akik különbözőféleképpen viszonyultak a két férfi kapcsolatához. Mind mind olyan szereplők, akik még teljesebbé és szebbé tették ezt a regényt. 

Az utolsó dolog amire rátérnék az a regényt átívelő mágikus szál, és akinek ebben jelentős szerepe volt, Tünde. Bevallom értettem, hogy erre miért volt szükség, helyenként tetszett is, sőt nagyon szerettem ez a szálat benne. Viszont sok helyen akadtam meg ezzel kapcsolatban és volt, hogy kétszeri elolvasás után sem értettem ezen részeket. Ezek kicsit megakasztották az olvasási élményt, de ez lehet a személyes értetlenségem is. Valami oknál fogva erre a vonalra most nem sikerült ráhangolódnom és teljesen megértenem. Ki, miért és hogyan és kik ők, mit szabad és mit nem. Néha ezek a kérdések zakatoltak az agyamban és bár volt amire a regény végén választ leltem, volt amit a végére se értettem meg. Nekem lehet néhol több információra, vagy világosabb elbeszélésre lett volna szükségem. Ahol viszont sikerült megértenem az adott látomásokat és miérteket ott teljes mértékben azt éreztem ez is kell bele. 

Összességében nálam 4,5/5. Mindenkinek szívből ajánlom Tamás és Sándor történetét, akik erőt, bátorságot és szerelmet sugároznak. 

 Kedvenc részek:

„Az anyáknak az a dolga, hogy tudják a gyerekeik titkait. De vannak olyan dolgok, amiket nem mondhatnak ki. Az anyák megőrzik a titkokat. Ha kell a világgal szemben is.”

„Be akartam bizonyítani magamnak, hogy sosem volt igaza. De ehelyett ő bizonyította be nekem, hogy én tévedtem.”

„– Pedig a világ és az egyház elítél minket.

– A világ és az egyház téved. Nem értik a saját tanításukat. Azt tanítják, hogy Isten a saját képére teremtette az embereket. A férfit és a nőt is. Tehát Isten nem lehet csak férfi, mert ott kell lennie benne a nőnek is. És ott kell benne lennie annak is, ami te vagy. Én abban hiszek, hogy ami természetellenes, az egyszerűen nem létezik.”

Az írónő oldala: https://www.facebook.com/SaLocryn

Könyvei:

Gyufaláng: https://smaragdkiado.hu/termek/s-a-locryn-konyvcsomag/

Éjfekete: https://smaragdkiado.hu/termek/s-a-locryn-ejfekete/

Edinburgh kék fényei: https://smaragdkiado.hu/termek/edinburgh_kek_fenyei/