Önismeret

Nem tudja senki…

Önismeret 1.

Nem tudja senki, hogy honnan jöttem

Nyilván mindenkinek ismerősek a sor, a dal, a dalszöveg. Hogy mit is akarok most ezzel elmondani?

Egy pillanatot szeretnék veletek megosztani, ami nemrégiben történt velem. 

Hazafelé menet hallgattam ezt a számot. Régebben nagyon szerettem, rongyosra hallgattam. Tetszett a szövege, a dallama, a mondanivalója. Azt hittem akkoriban értem miről is szól a dal. De azt hiszem, csak nemrégiben értettem meg igazán. 

„Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem

Valóban senki nem tudja, honnan jöttem, milyen mélységeket jártam meg az elmúlt években. A hozzám közel állók sejtik, tudják, tudni vélik, mégis azt kell mondjam, nem. Senki nem tudja. Egyedül én tudom, és a minap jöttem rá, hogy két három évvel ezelőtt voltam életem mélypontján. Nem mondom, hogy soha nem lesz lejjebb, mindig van. De akkor úgyfogalmazok, az eddigi harminc év alatt azt hiszem akkortájt voltam legalul. 

Ködös a múltam, nem ismeri senki

Nincs otthonom, nincs hova visszamenni

Valóban senki nem ismeri, a legjobb, hogy én se teljesen. Otthonom szintén nincs, ha a szó abban az értelmében nézem, hogy a szülői ház, a szülők ölelése. Visszamenni már nem tudok, így most teremtem magamnak az újat. 

Sose voltam gazdag, de megvan minden

A legszebb pillanatok vannak ingyen”

És mennyire igaz. Sokszor gondoltam így, mégis érezni most éreztem először. Sütött a nap,enni akartam egy jégkrémet. Úgy döntöttem a bolt felé veszem az irányt. A kirakat üvegében megláttam magam, az alakom és életemben először mosolyogtam egyet és azt mondtam magamnak. Nem érdekel, akkor is eszem egyet. És ettem egy jégkrémet (jó ez nem volt ingyen) bűntudat nélkül, úgy hogy utána nem jutott eszembe, hogy ezt nem kellett volna, hogy lehettél volna erősebb, vagy valami egyéb hangocska, ami bűntudatot akarna kelteni. Elhallgatott röpke pár perc erejéig. 

A fülesem lemerült, a zene kikapcsolt és egyedül maradtam. Jól éreztem magam. Tényleg jól. Hosszú idő óta először, egy pár perc erejéig az agyam kikapcsolt. Nem voltak traumák, nem voltak veszteségek, nem voltak problémák, nem érdekelt éppen ki haragszik rám, vagy ki mit gondol rólam. Csak ez a pillanat volt. A nap melege, a csend, a béke, a nyugalom nah és persze a jégkrém 😉 meg én. 

Hosszú és nehéz út volt és még nagyon sok van hátra, mégis úgy gondoltam megosztom veletek ezt a pillanatot. 

Másik célom pedig az, hogy szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez nem ment volna egyedül, soha. Nem szégyen segítséget kérni, akkor ha az életünkben elakadunk, problémáink vannak. Forduljatok bátran a megfelelő szakemberekhez, terapeutákhoz, coachokhoz vagy aki, amiben hisz.

Ne adjátok fel elsőre, ha nem az igazit találjátok meg. Keressetek és legyetek bátrak. Megéri. 

Az idézett sorok a Follow the Flow Nem tudja senki című dalából vannak.

falakmögött

2 hozzászólás

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük