Mártonffy András – Én, Sándor Erik
Egy Pszichopata emlékiratai
Sziasztok!
Egy érdekes könyvről hoztam most nektek el az ajánlómat.
Nem is a könyv címe, sokkal inkább az alcíme Egy pszichopata emlékiratai volt, ami megfogott elsőre könyvben.
Bár a mű egy fiktív, kitalált naplóregény, tehát ne ezek alapján állapítsuk meg bárkiről is, hogy ő egy pszichopata, de azért érdekes volt és számomra még hihető is, hogy valójában tényleg ilyen gondolatok játszódhatnak le emberek fejében. Erik egoizmusa és saját maga piedesztálra emelése határtalan volt, de emellett érdekes volt az is, hogy valójában tényleg ennyire befolyásolhatóak, érzelmileg kihasználhatóak az emberek még manapság is, sajnos.
Fülszöveg:
Sándor Erik már gyerekként is tudta, hogy nagy dolgokra hivatott
Építs szektát!
Gyűjts híveket!
Légy isten!
A számára nyűgös családi kötelékeket megszakítva Erik egy szoftvergyártó nagyvállaltnál helyezkedik el, ahol az útjában állók könyörtelen kiiktatásával hamarosan vezető pozícióhoz jut. Vonzó külsejével és sima modorával könnyen magához édesgeti a kollégáit. Kifigyeli a gyengeségeiket, oltalmat és megértést ígér, majd a megfelelő pillanatban sarokba szorítja áldozatát. Zsarol, hazudik és csal. Ahogy a gyámoltalanok feletti befolyása egyre nő, úgy egyre megszállottabban akarja a hatalmat, mígnem egy nap Szellemhitűek Egyetemes Megvilágosodottjai néven szektát alapít. A saját maga által kreált vallás prófétájaként gyűjt híveket, akiket anyagilag, lelkileg és szexuálisan is kihasznál. Vagyona óriásira nő, a szekta női tagjaiból háremet tart fenn, de elszámolja magát, és a gondosan felépített kártyavár lassan maga alá temeti
Mártonffy András első regénye egyes szám első személyben megírt képzeletbeli napló egy magyar szektavezér tollából. Felkavaró, szókimondó, provokatív. Csak felnőtteknek!
Egy dolog volt, ami nagyon zavart és ezért is nem szeretem az olyan borítókat, ahol arcokat, személyeket mutatnak meg, mert szeretem elképzelni én a szereplőket, de ha a borítón már szerepel egy ember, az akarva akaratlanul is összemosódik már a fejemben lévővel avagy épp szöges ellentéte lesz.
“Magas a termetem, göndör, fekete a hajam, olajos a bőröm, az orrom pedig éppen annyira ívelt, amennyire az apám görög őseinek az elmúlt néhány évezredben. Az ilyesmit mindig is imádták a nők, és sajnos a börtöntöltelék buzik is. De hát ez van: amire kint karriert lehet alapozni, az idebent a végemet jelenti. “
Nos, a borítón szereplő férfi és a göndör hajú görög nekem nem vágott egybe és ez végig zavart olvasás közben akárhányszor kinyitottam a könyvet.
Amúgy az idézetből ki is derül rögtön hogy milyen hangvételt kapunk a könyvből. 🙂
Igen, kb minden oldalon kinyílt az a bizonyos bicska a zsebembe és arrébb tudtam volna helyezni Eriket, amiért és ahogy a többi emberről, de legfőképpen a szüleiről beszélt.
De pont ez miatt az őszinteség, egyszerűség, nyersség miatt annyira olvastatta magát, hogy bár utáltam végig őt, mégis el akartam olvasni a történetét.
Tetszett, hogy két idősíkon haladt a regény, egy a gyerekkorát a felnőtté válásáig, a másik pedig az egyik nagy cégnél betöltött pozíciójától egészen a szekta építésig és vezetéséig.
A cégen belül való előrébb jutása, a szekta építés és annak bizonyos momentumai, hogyan miként sikerült egyről a kettőre jutni nagyon szépen fel volt építve. Részletesen lépésről lépésre voltak leírva, még egyes beszélgetéseket is kommentál a naplóban, miért azokat a szavakat használta, például az állásinterjún. Hogyan tudott a szavakkal és a tetteivel mindenkit manipulálni, majd minél több pénzt és hatalmat szerezni. A szektáját egész addig építette, mígnem már Istenkként tisztelték őt és a tagok teljesen elszigetelődtek a külvilágtól.
“mindannyiuknak meg kell szakítaniuk minden más kapcsolatukat….
...ott kell hagyniuk a munkahelyüket…
…minden rendelkezésre álló anyagi eszközzel a gyülekezetet kell támogatniuk…
Ha bárki azt képzeli, hogy akár egyetlen ellenvetés is elhangzott, az ennél nagyobbat már nem is tévedhetne. Ezek a szerencsétlen balekok…”
Akit kicsit is érdekel az ilyesmi annak szerintem mindenképp érdemes elolvasnia.
Erik karakterét még gyerekkora bemutatásával se sikerült semennyire megkedvelnem, se megértenem. Egoista, beképzelt, hataloméhes és rendkívül bosszúálló ember, nem riad vissza az emberek kihasználásától. De hát ez a könyv, nem is azért íródott, hogy megszeressük őt, ugye?
„A pénzszerzésre majdnem végtelen számú mód adódik, és bármelyik módszert végrehajthatom bárhol, bármelyik emberen.”
Tanulságos olvasmány mindenképp, az emberek befolyásolhatóságáról, hiszékenységéről valamint arról, hogy miként lehet manipulálni embereket és szituációkat a javunkra, vagy az előnyünkre fordítani. Mert ha valamit mesterien űzött Erik, az ez volt. Ezen leírások nagyon tetszettek. Megpróbáltam magam elé képzelni az egészet, hogy vajon én, hogy reagálnék erre.
“A beszélgetés alatt megint megbizonyosodhattam arról, hogy ilyenek az emberek: az érzelmeik rabjai, a végletekig befolyásolhatóak, és még amikor, azt hiszik, hogy önálló döntést hoznak, akkor is általában valamiféle szentimentális hatás alatt állnak. “
Rosszat nem tudnék a könyvről írni, talán, hogy a vége kicsit nekem olyan lecsapott lett, hirtelen lett vége, de végülis meg tudtam vele békélni, hiszen a lufinak egyszer ki kellett pukkadnia.
A borító, mint említettem engem nagyon zavart, főleg így hogy ez egy naplóregény volt E/1-ben. Ez miatt egy kicsit levonva, de
Nálam 5/4,5 a könyv.
Bátran ajánlom mindenkinek elolvasására.
Zárjuk most Erik tanácsival a sorokat :
„Két titka van az életnek, feleim, ezt jól jegyezétek meg:
- mindig ismerd fel a helyzetedet, és ne hazudj magadnak!
- A megfelelőkövetkeztetést vond le és asszerint cselekedj, akármilyen kellemetlen!”