Kiben bízzunk vagy ne bízzunk?

A bizalom egy ritka törékeny dolog és változékony.

Azt hogy törékeny szerintem nem kell bemutatni senkinek. A változékony alatt pedig azt értem, ahány ember, ahány kapcsolat annyi féle, fajta, erősségű bizalom van a másik féllel szemben. Így tisztába vagyok azzal, hogy ez mindenkinél más megítélés alá esik és eltérhet a véleményünk. 

Nálam mindig nehéz kérdés volt ez. Volt időszak, amikor senkiben se akartam megbízni, csak a hozzám legközelebb állókban. Idővel változtam és ahogy egyre jobban kinyíltam és elkezdtem másokkal beszélgetni, bizalmat is szavaztam nekik. Természetesen mint ahogy mindenkit, engem is értek csalódások, mégis elég könnyen tudok bizalmat szavazni, az más kérdés, hogy aki eljátsza, az örökre játsza el.

Az utóbbi időben elég sok embert ismertem meg és van egy ilyen rossz tulajdonságom, hogy alapból senkiből nem nézem ki, hogy rosszindulatú lenne. Én nem vagyok vele, feltételezem ő sem lesz velem. 

Az elmúlt hetekben azonban jó pár pofont kaptam a sorstól, persze csak tanítás képpen. Beszélhetünk itt most a családon belüli képmutatásról, látszat barátságról, vagy szimplán ismerősökről, akik azt hiszik, mert az ember kedves, nem szól, még hülye is és mindent el lehet vele hitetni. Sokat csalódtam az emberekben az elmúlt pár hónapban, de ez az én hibám is.

Aztán héten mégis sorra történtek teljesen pozitív dolgok, olyan embertől, egy teljesen idegentől kaptam segítséget, akinek semmi oka nem lett volna kisegíteni, amikor a bankkártyám csődöt mondott. Olyan emberektől kaptam elismerést, akiktől nem vártam volna. De a jó sorozatnak mindig vége szakad egyszer és ez ma meg is történt. 

Tudom, hogy sok tanulandó leckém és feladatom van még az életben köztük a bizalom kérdése is. 

Az elmúlt egy év leckéi és felismerései alapján most mégis az alábbiakat fogalmaztam meg magamnak, de gondoltam veletek is megosztom, hátha valakinek hasznára válik. 

Előbb magadat kell jól ismerned. Ha magadat ismered, bízol magadban és hiszel magadban mindig lesz egy olyan ember, aki nem ver át, és mikor a sors újabb leckékkel bombáz, kevésbé törsz össze, nem magadban keresed a hibát azonnal, könnyebben viseled a csalódást, mert ott leszel magadnak támasznak. 

Persze nekem is vannak barátaim, családom olyan része, akikre számíthatok így természetesen nem azt mondom, hogy mindenki zárkózzon be és soha senkivel ne beszéljen, dehogy is. 🙂 De könnyebb, ha az ember magára is számíthat. 🙂

falakmögött