Gyermektelenül
Érzékeny témas sorozat
Sziasztok!
A kötetnek többször álltam neki, de valahogy eddig sosem sikerült végig olvasnom. Bizton állítom, most, miután végig olvastam, hogy ez csak a hangulatomhoz és valami belső megérzéshez kapcsolható, hogy még nem akkor volt ott az ideje.
Fülszöveg:
A Gyermektelenül című antológia a Stílus és Technika által indított Érzékeny téma sorozat első kötete.
A sorozat a társadalmat és az egyént érzékenyen érintő témákat dolgoz fel.
A kötetben az írók az irodalom eszközeivel mutatják be, milyennek látják a gyermektelenséget, legyen szó egészségügyi vagy szociális okról, tudatos döntésről, esetleg egy elképzelt jövőről.
A gyermektelenséget nagyon sokféleképpen élik meg az emberek. Jelenlegi társadalmunkban erős vitákat vált ki, ha valaki úgy dönt, nem vállal gyereket, míg mások tragédiaként élik meg azt, hogy nekik nem lehet. Az sem könnyíti meg az utóbbiak helyzetét, hogy a társadalom a gyermekvállalás képességének hiányát valamilyen egyéni hibának véli, ezzel komoly lelki terhet róva az amúgy is traumatizált személyre.
Sokan úgy beszélnek a gyermekvállalásról, mintha az valami könnyed szórakozás lenne mindenki számára, miközben elfeledkeznek arról, hogy a történelem során már többször fordult elő, hogy bizony a szülők és a társadalom drasztikus eszközökhöz folyamodott, amikor kétségessé vált a gyermekek felnevelése. Emlékezzünk csak a Jancsi és Juliska* mese hátterére.
*1314 és 1322 között éhínség tombolt Európában, és jobbára kitették őket otthonról, rosszabb esetben ők maguk váltak étellé.
Szöveggondozás: Stílus és Technika
Borító: Veréb Csilla
Nálam: 5/5
Nehéz novelláskötetről írnom, sosem tudom mi a jó megoldás. Egyesével végig venni minden novellát, őszintén szólva én se olvasom el mások hasonlóképpen megírt ajánlóit, úgy hogy én továbbra is maradok annál, hogy pár, számomra fontosat kiemelek, ezzel nem kisebbítem a többi novellát, hiszen mind szuper, hogy megíródott és mind adott valamit plusszban.
Az első, Nagy Zita által írt Az arany kötötű című novella. Ez volt az, amit többször is elolvastam és mindig nagyon tetszett. Nagyon szép történet lett egy kis varázslattal megfűszerezve.
A következő ami számomra fontos és igen értékes novella volt, A. N. Vespree Életutak című novellája. Mivel én sem szeretnék gyereket, a novella mondanója hozzám igencsak közel állt és minden sorában benne éreztem magam, köszönöm, hogy megírtad.
A. F. Song novellája igen érdekes megközelítése volt a gyermekvállalásnak és több fontos témát is érintett. Kik vállalhatnak gyereket és kik azok, akiknek nem kellene. De ennyire fekete-fehér lenne ez a dolog? A történet disztópikus, és nagyon elgondolkodtató.
Hanna Capenter Jókor, jó helyen című novellája igazán szívetmelengető és csodálatos történet az örökbeadásról és örökbefogadásról. Mennyire mások vagyunk mindannyian és bár Karolina úgy tűnhet egyeseknek, hogy lemondott gyermekeiről és egy anya hogy tehet ilyet, én azt látom, hogy négy párt ajándékozott meg egy felfoghatatlan értékű kinccsel.
Alex L. Hooper Egy végzet kezdete szintén disztópikus novelléja a következő, amit kiemelnék. Valamiért ezek kimondottan tetszenek. Szeretek belegondolni, hogy alakulhatna a jövő, bár a szerző itt sem túl vidám jövőt festett elénk, de az anyai szeretet erejét jól mutatta be, szintén egyik kedvenc lett.
Amikor elkezdtem írni csak három novellát akartam kiemelni, de aztán rájöttem, az első olyan novellás kötet ahol mindegyik novelláról tudtam volna, mindben volt valami olyan mondani való vagy érzés, ami megfogott.
Szuperül sikerült kötet lett, gratulálok mind a szerzőknek, mind pedig a Stílus és Technikának, hogy ezt így össze tudták hozni. Értékes novellák születtek értékes mondanivalóval, és talán olyan kezekbe is kerül, akiknek pont ezen írások miatt változik egy picit a nézőpontja a témával kapcsolatban.
Tiszteljük egymást annyira, hogy nem minősítjük a másik döntését és nem vájkálunk az életében, mert sosem tudhatod az adott személy, miért nem akar gyermeket vagy épp akar csak nem lehet neki.
Mellőzük „a nah és mikor jön már a baba?” „De hát miért nem akarsz? Ennyire önző vagy?” „Ha akartok már ideje lenne, ti sem lesztek fiatalabbak!” és társait 😀 de ezt csak zárójelben jegyzem meg így a végére 😉
Kedvenc részek:
„– Ó dehogynem! Mégis ki nyitja rád az ajtót öregkorodban?
A szemem előtt lebegtek a képek a munkahelyemről: magányos idősek, akiket csak én látogatók, akikkel csak én foglalkozok, akiktől csak én kérdem meg, hogy vannak. Magányos idősek, akik órákat mesélnek a gyermekeikről és unokáikról, a boldog emlékekről, de soha egyszer sem látogatják őket. ”
„– Elég legyen! – üvöltöm, minden erőmet összeszedve. – Nem akarok, értik? Egyszerűen nem akarok…Nem akarok! Senkinek nincs joga megkérdőjelezni a döntésemet, senkinek nincs joga megmondani, mit akarjak és hogyan éljek! Nem akarok, értik? NEM AKAROK!”
„– Mi folyik itt? Miért van ő itt? – nézett körbe tanácstalanul Tom. Karolina szívét boldogság járta át, mert tudta, Elenanál és Tomnál megfelelőbb szülőket keresve sem találhatott volna seni. Doktor Claus csodát tett, megtalálta a megfelelő párt, épp a megfelelő időben. Az utolsó családot.
Végül Karolina adta meg Tomnak a választ:
Jókor jó helyen, Tom. Csak ennyi.„
falakmögött