ÉN

2. nap

-Hahó itt vagy? Beszélnem kell veled? Válaszolj már!
-Jajj szia, de örülök, hogy meggondoltad magam, így már nem lesz olyan unalmas.
-Persze, persze. Nah szóval, kiderítettél már valamit tegnap óta? Vagy csak semmittevéssel töltötted a napod? Én egész nap kutakodtam és dolgoztam, de nem találtam semmi érdemleges információt.
– Nem sajnos, nem derítettem ki semmit. Én is egész nap kerestem a válaszokat, de semmi.
-Tudtam, hogy nem venném hasznod és ezért küldtelek is el tegnap, és lám igazam is lett. Te se jutottál semmire. Nincs válasz se arra, hogy kik vagyunk, se arra miért vagyunk itt, vagy hogy kerültünk ide. Dühítő ez az egész. Elegem van már.
-Ne legyél már ilyen undok, te se találtál semmit. És annyit már tudunk, hogy mind a ketten ÉN-ek vagyunk.
-Állj, állj, állj. Ezt már tegnap tisztáztuk. Te nem lehetsz ÉN, mert én vagyok ÉN. És belőlem csak egy van az egész univerzumban.
-De én is ÉN vagyok, és felajánlottam, hogy lehetsz te a nagy, én meg leszek a kicsi ÉN. Miért nem jó így neked?
-Jó , hagyjuk! Látom nem megyek veled semmire, elég nehéz a felfogásod. Beszéljünk inkább arról, hogy mi legyen a terv?
-Milyen terv?
-Hogy, hogy milyen terv? Ezt se érted?
-Mond el kérlek mire gondolsz.
-Rendben, szóval kell egy terv. Te hol kezded a kutatást és én hol kezdem, melyik kérdésnek ki fog utána nézni.
-Hát, de én is ezt próbáltam meg javasolni tegnap neked, hogy csináljuk együtt, mert úgy könnyebb.
-Nem, te nem mondtál semmit! Ezt én találtam ki. Ne okoskodj, így utólag. Nézz utána arra, hogy miért vagyunk itt. Én meg utána nézek erre, hogy hol is vagyunk pontosan.
– De előbb együtt kellene kitalálnunk, hogy hol vagyunk, és aztán nekiállni, hogy miért vagyunk itt, nem?
-Mondtam már, ne okoskodj, folyton. Csináld amit mondtam, majd holnap találkozunk. Semmit sem tudsz.
-(De te sem.)

Nem értik és mennek a fejük után. Nem fogják így kideríteni miért vannak itt és nagyon messze vannak attól, hogy rájöjjenek a megoldásra.