Carlos Ruiz Zafón – A Köd Hercege

Sziasztok!

Egy kihívás miatt választottam a könyvet, de már amúgy is régóta tervben volt az elolvasása, így végre sort kerítettem rá májusban. 

A Köd Hercege 13 éves kortól ajánlott, de ez ne szegje kedvét a felnőtteknek se, mert felnőttként is szórakoztató volt és volt benne tanítás is. 

Nézzük a fülszöveget:

1943, Spanyolország. A Carver család a háború elől a városból az Atlanti-óceán partjára menekül. Apa, anya, kislány, nagylány és kamasz fiú. Mindenki fél a változástól. Leghamarabb a kislány barátkozik meg a helyzettel, mert érkezéskor már a pályaudvaron a bokájához dörgölőzik egy varázslatos cica.

Ez a macska nem issza a tejet. Hízelegni, dorombolni nagyon tud, de a tejre rá se néz. A pókot viszont levadássza!

Az új házban rejtélyes dolgok történnek. Szinte tapintható a régi tulajdonosok jelenléte. Aztán a múlt ködéből lassan kibontakozik egy ördögi figura: a Köd Hercege, aki minden kívánságot teljesít – de megkéri az árát.

„A Köd Hercegé-t olyan regénynek írtam, amit én is szívesen elolvastam volna tizenhárom-tizennégy évesen, és ami még huszonhárom, negyvenhárom vagy nyolcvanhárom évesen is magával ragad.”

Carlos Ruiz Zafón

Először a hibákról ejtenék pár szót, vagy lehet helyesebb az a megfogalmazás, hogy ami nekem nem tetszett. 

Nekem néhol sok volt, hogy folyton meg voltak nevezve a szereplők, enélkül is érthető lett volna szerintem. 

Egy két helyes írási hiba és apróbb logikai hibát véltem felfedezni, előbbi a magyar fordítás számlájára írható, utóbbi talán mivel az író első könyvéről van szó. Valahol olvastam róla, hogy később, amikor már gyakorlottabb író lett, ő is felfedezte, hol lehetne javítani a könyvön, de nem akarta átírni, sem megváltoztatni így mind a mai napig az ő első verziója van kiadásban, nem lett javítva. 

Ennyit a rosszról és térjünk át a jóra. 

A könyv könnyen olvasható, nem is túl hosszú, nagyon kellemes kikapcsolódást nyújt. 

A történet csavaros, misztikus, néhol kicsit még lúdbőrözős is 🙂 (bár horror olvasók ezen szerintem jót nevetnek, de nekem az volt). A titkok melyeket a gyerekek lépésről lépésre fejtenek meg, a furcsa szoborkert és a még furcsább macska, a visszafelé járó óra megadták a misztikus oldalát is a történetnek. A nagy kérdés ki is az a Köd Hercege? 

A szereplők szerethetőek voltak mind egytől egyig. A gyerekek barátsága, a két testvér közti kapcsolat, ahogy közelebb kerülnek egymáshoz nekem nagyon tetszett.

A táj és időjárás leírások pedig gyönyörűek voltak. Nem volt benne túlzottan sok, de azok meseszépek voltak.  

Biztosan fogom még folytatni a trilógia olvasását és amint lehetőségem lesz az író többi könyvét is. 

Mindenkinek bátran ajánlom, engem megnyert. 

Kedvenc részek:

„Ha életünk kezdetén mindnyájan képesek lennénk megérteni ezt az egyszerű igazságot, a világ nyomorúságainak és gyötrelmeinek nagy része nem következne be. De hát ez az univerzum egyik nagy ellentmondása: csak akkor döbbenünk rá az igazságra, amikor már túl késő. Ez a tanulság.”

„– Az idő nem létezik, ezért nem is szabad vesztegetni.”

“Minél idősebb vagy, annál több dolgot értesz. Most például már tudom, hogy az ember élete három szakaszból áll. Az elsőben még nem gondolunk arra, hogy megöregszünk, hogy az idő telik, sem arra, hogy születésünk napjától kezdve a halál felé haladunk. Ezután jön a második életszakasz: az ember már nem gyerek, éppen ezért tisztában van saját élete törékenységével, ez eleinte kissé nyugtalanítja, majd a nyugtalanság nőttön – nő, egy kétségekkel és szorongással teli tengerré duzzad, ami aztán életünk végéig elkísér. Végül az ember utolsó életszakasza is elérkezik: ekkor már elfogadja a valóságot, beletörődik és türelmesen várakozik. Életem során számos olyan embert megismertem, aki beleragadt valamelyik életszakaszba, és képtelen volt túllépni rajta. És ez szörnyű dolog.”

Itt pedig még több értékelést találhatok a könyvről: https://moly.hu/konyvek/carlos-ruiz-zafon-a-kod-hercege