Brenna Yovanoff – Az elcserélt

Sziasztok!

Az alábbi könyvet kimondottan a borítója miatt választottam. Nagyon érdekesnek találtam a babakocsit felette az ollóval és késekkel. Bár nem rajongok a horrorokért, mivel ifjúsági könyvnek volt besorolva, gondoltam ebből nem lehet nagy bajom. Valóban ez nem volt kimondottan ijesztő történet, de én egyáltalán nem bánom. 

Fülszöveg:

Mackie Doyle nem mindennapi srác.

Nem járhat templomba a családjával, mert az felszentelt hely, és rosszullét kerülgeti, ha fémhez kell érnie vagy ha vér közelébe kerül. Mindezek hátterében sötét titok lappang, amely behálózza Gentry amúgy idillinek tűnő városát.

Egy napon azonban Mackie-nek muszáj szembenéznie az igazsággal, a hátborzongató titokkal, hiszen a különös szép lány, Tate és családja is a rémisztő játszma része lesz.

Mackie úgy érzi, meg kell tudnia, honnan jött és hová szeretne tartozni valójában, miközben Tate-nek is próbál segíteni abban, hogy megtalálja köddé vált kishúgát…

A történet Gentryben, egy kisvárosban játszódik ahol látszatra minden tökéletes, a háttérben azonban megannyi titok húzódik. Vajon mindenki hazudik mindenkinek? Még maguknak is hazudnak a lakosok? Egyszerűbb a lászatnak hinni vagy félrefordjtani a fejüket csak hogy a város virágozzon?

Már ez is elég érdekesnek tűnt nekem, de szerintem ami igazán nagyszerű a könyvben ahogy a főszereplő Mackie Doyle mindenáron megpróbál láthatatlan lenni. 

Ő egy nagyon különleges srác, mégis nincs más vágya mint normálisnak lenni. Élni a tinédzserek mindennapi életét, csókolózni az osztály menő csajával, vagy csak gondtalanul szórakozni, azonban ahhoz hogy ez sikerüljön, pokoli kínokon kell átmennie. 

A lélektani része számomra nagyon érdekes volt, ahogy a fiú megküzd a problémáival. Milyen a viszonya a szüleivel, testvérével és legjobb barátjával. Mit gondol a városban történt eseményekről és mennyire próbálja kerülni a feltűnést. Az új emberek az életében vajon barátok vagy ellenségek? Mit rejt a múltja és hová tartozi ő valójában? Hogy képes nap mint nap elviselni azt a rengeteg fájdalmat?

Barátja és testvére mindig ott voltak mellette a történet során állandó bástyaként. Akármi történt nem kérdeztek csak ott voltak és segítettek. Itt van az egyik dolog ami idegesített kicsit a történetben. Hogy még a barátai és a testvérei sem kérdeztek rá bizonyos dolgokra, pedig kiszúrta a szemüket. És nem gondolnám, hogy nem látták de nekem nem volt logikus, hogy még ők sem faggatóztak.

Persze, a történet szerint az egész város titkolózik és rébuszokban beszél, hallgatnak és félre néznek, de mégis. 

Egyedül Tate karaktere volt, aki szembe ment mindenkivel ebből a szempontból. Ő nem félt kérdezni és bátran kiállni bárki elé, hogy elmondja véleményét. Igazi belevaló kis csaj volt. 

Amivel nem értettem egyet a szülők viselkedése volt. Itt megint a struccpolitika, ami a gyerekeknél kicsit idegesített ugyan de meg tudtam érteni. De a szülőknél nem. Nagyon sok mindent, nem. Mivel tetteikkel és hallgatásukkal hagyták mindkét gyereküket szenvedni és Mackie állapotáért is jóval többet tehettek volna. Őket nagyon nem csíptem a sztoriban. 

A könyvben több hiba is volt, fordítás és ebből kifolyólag magyartalan mondatok. Helyesírás és központozás. Ezen még dolgozhattak volna. 

Összességében, hibái ellenére is egy nagyon jó könyv. Láttam molyon az értékeléseket, és hát ízlések és pofonok. Nekem bejött a téma és a mondanivaló is. 

Nálam 5/4 és az is a sok hiba miatt, amit ha jobban átnézik, akkor ezek könnyen kiküszöbölhetőek lettek volna.

Kedvenc részek:

“Mert néha az, hogy hisznek benned, elég ahhoz, hogy ne halj meg.”

“Nagyon szerettem őt, de végül nem tudtam mellé állni – folytatta a  Morrígan.

– Képmutatás azt mondani, hogy szeretsz valakit, és mégis találsz hibát a cselekedeteiben? 

Kipislogtam a szememből a vizet, és nem válaszoltam. Ennek a kérdésnek nem volt semmi értelme. A szeretetben nincsenek szabályok vagy előírások.”

“A kitaszítottság, a kívülállóság hangja volt. Az a pulzálás volt, ami ott lappangott mindenben, és soha nem engedte, hogy megfeledkezz arról, hogy idegen vagy, hogy soha nem érinthetsz meg semmit, mert fáj. Olyan érzések, amelyeket nem lehetett szóban kifejezni, most kiömlöttek az erősítőkből, és betöltötték a termet.”

Ha érdekel a könyv, a molyos adatlapján még több értékelést olvashatsz róla: https://moly.hu/konyvek/brenna-yovanoff-az-elcserelt