7 kedvenc idézet egy kedvenc könyvből

Jud Meyrin/Megyeri Judit – Lowdeni boszorkányhajsza

Ezúttal most egy régebben olvasott kedvenc könyvből hozok nektek néhány idézetet képpel. Kis emlékeztető azoknak, akik esetleg olvasták és kedvcsináló a leendő olvasóknak. Az apropója pedig nem más, hogy már ezerrel készül a mássodik része és ha minden igaz jövő tavasszal érkezik. 🙂

„– Hát ez elég klisés – vigyorgott rá Kelsey a válla fölött. – A rideg, mogorva nyomozó, akinek nincs egy kedves szava, és még a kávéját is feketén issza. Mintha egy sablon detektív sorozatból léptél volna elő.
A nő belepottyantotta a kapszulát a kávéfőzőbe, és ráhúzta a fedelet. A gép zúgni kezdett, sötétbarna kávé csurgott a csészébe, a konyhát pedig betöltötte a pörkölt, kicsit kesernyés aroma.
– Te sem vagy ám túl eredeti – jegyezte meg Tristan, és nekidőlt a pultnak Kelsey mellett. – A locsifecsi újságíró, aki mindenbe beleüti az orrát, közben meg folyton bajba keveredik.”

„Csak kint az utcán fedezte fel a papírpohárra írt XY betűket. Egy darabig bámult rájuk, mire leesett neki, hogy a szőke lány az előbb valószínűleg nemcsak azt kérdezte, hogyan kéri a kávét, de a nevét is, hogy ráírhassa a pohárra. A francba a skót tájszólással, gondolta Tristan, de azért elvigyorodott. „

„Biztos az a bizonyos rosszfiú-gén, ami a nőkben elindít valami bizarr, zsigeri reakciót, hogy majd ők megmentik az eltévedt bárányt. Ami persze rohadt nagy kamu, mert az emberek nem változnak, nem vetkőzik le a rossz szokásaikat. Akkor főleg nem, ha valaki mindig a megmentésükre siet.”

„Lottie nem tudott ellenállni a magas labdának: elmosolyodott és előre nyújtotta a csuklóját.   – Hol az a bilincs?”

„Vajon mi a dress code egy wicca kovenben?Hosszú szoknya meg valami tarka blúz?”

„Már biztosan tudta, hogy bármit tesz, akkor is ide jutnak. Kelsey ugyanúgy férkőzött be a bőre alá, mint a patakok hűvös vize, amikben a túrák alatt szokott megmártózni. Elzsibbasztja, fáj tőle mindene, meglódítja a szívét, mégis olyan jólesik! Ha egyszer kipróbálja, képtelen lemondani róla.”

“Tétova léptekkel elindult, elhaladt a szerkesztőséggel szomszédos rendőrkapitányság mellett, közben előtolultak a rossz emlékek. Felsóhajtott, és visszapillantott a Black Catre, ahol a szerkesztőség rendszeresen együtt ivott a zsarukkal. Legalább az újévi bulin túl van, hála az égnek!”

Korábban írt ajánlómat itt találjátok:

Jud Meyrin – Lowdeni boszorkányhajsza

Az írónő oldalát itt találjátok, érdemes benézni, mert több beleolvasót is találtok a könyvhöz: https://www.facebook.com/megyerijudit